Mi az, hogy egy magyart honosítani kell?

Tölgyessy Péter vasárnap az MTV-ben említette, hogy elképzelhető, hogy a Fidesz a kettős állampolgárság kérdését könnyített honosítás formájában oldaná meg. A Fidesznek ebben az esetben messzemenően igaza volna - csakhogy a dolog koncepciója alapvetően nem stimmel.

Annak idején már a népszavazási kérdés sem volt egyértelmű, és én pontosan a kétértelműség miatt szavaztam nemmel akkor. A kérdés így hangzott:

"Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19. § szerinti "Magyar igazolvánnyal" vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?"

Egyrészt: a Fidesz valóban az MSZP-SZDSZ által vezetett Országgyűlésre akarta bízni a honosításhoz esetleg szükséges, "megalkotandó" törvényt? Másrészt: mit jelent, hogy "Magyar igazolvánnyal" vagy a megalkotandó törvénnyel? A parlamentnek kellett volna eldöntenie, hogy a népszavazási kérdés értelmében elég-e a "Magyar igazolvány", vagy mégis törvényt kell alkotni? A kérdés nyelvezetéből nem volt világos, hogy megengedő vagy kizáró vagyról volt szó, márpedig itt nem szaknyelvre, hanem az ország lakossága által világosan érthető megfogalmazásra volt szükség. Márpedig ez a megfogalmazás nem volt világos.

És van egy másik probléma is. Mit jelent az, hogy honosítania kell magát egy magyarnak? Magyarország feladata, hogy a saját állampolgárainak és rajtuk kívül a magyaroknak hazát adjon. Tulajdonképpen főként az utóbbi miatt hívják hazánkat Magyarországnak. Tehát ha egy határon túli magyar úgy gondolja, hogy mostantól magyar állampolgár is akar lenni, ez nem ugyanaz a honosítás, mint ha egy más nemzetiségű vendégmunkás szereti meg az országot, és akar itt letelepedni. Ez hazatérés, közelebb húzódás az anyaországhoz, tudomisén, de nem honosítás. Ugyanis az illető magyarnak már korábban is volt itt hona, állampolgárságtól függetlenül.

Ebből a szempontból kellene a törvényt is megalkotni. A kettős állampolgárok jogi státusza fontos kérdés, de semmi köze nemzetiségekhez: csak az állampolgársághoz van köze. Az azonban joggal elvárható, hogy egy magyarnak itthon ne kelljen ugyanazokon a teszteken átmennie, amelyeken egy más nemzetiségűnek.

Ha egy német magyar állampolgár szeretne lenni, akkor jogos a kérdés, hogy be tud-e illeszkedni, van-e nyelvismerete és akár alapműveltsége, amellyel Magyarország kultúrájába integrálódni tud, és valódi részévé válhat a közösségnek, ha akar. Ha viszont nem egy német, hanem egy tetszőleges állampolgárságú, de magyar nemzetiségű ember szeretne magyar állampolgárságot, akkor nem lehet kérdés, hogy részévé tud-e válni a közösségnek. Ugyanis minden magyar, aki akarja, mindenképpen része a közösségnek.

Ennél fogva hogyan is kérhetnénk nyelvvizsgát egy határon túli magyartól? Persze, valamilyen kérdőívre vagy beszélgetésre szükség van, hiszen nem lehet csak úgy bejelentkezésre bepottyantani valakit az országba. Például szükség lehet felvilágosításra a magyarországi közigazgatási rendszerről, adózásról, kormányzásról, törvényi sajátosságokról. Ilyen felvilágosítás vagy beszélgetés során természetesen kiderül, ha az illető valójában nem is magyar - de a beszélgetésnek nem szabad, hogy ez legyen a célja.

Az egész kettős állampolgárság-kérdésnek ez a legfontosabb problémája: ha magyar vagy, milyen jogon kérdőjelezem meg a magyarságod, milyen jogon kérdezem meg, milyen állampolgár vagy?

S az érem másik oldalát sem szabad kifelejteni. A magyar állampolgárság azért a legfontosabb, mert itthon az embernek a magyar állam garantálja, hogy nem fog a nemzetisége miatt hátrányos megkülönböztetést elszenvedni. És ez mindenkire igaz itthon, akármilyen nemzetiségű, akár sváb, akár török, akár magyar (akár olyan magyar, aki cigány is), akár olyan magyar, akit nem is érdekel a nemzetisége, mindegy. Az állampolgárság fő funkciója pedig az, hogy innen egy magyar állampolgárt soha nem lehet elküldeni. Egy magyarnak pedig elsősorban azzal tartozunk, hogy soha nem küldjük el innen. Anélkül, hogy megkérnénk, hogy ragozza el az "elküldeni" igét.

Horváth Andor Márton-Sárdobáló blog

barikad.hu