A Jobbik küldte a legtöbb megfigyelőt - interjú Bencsik Jánossal

Már korábban beszámoltunk róla, hogy a Jobbik küldte a legtöbb megfigyelőt a külképviseleti választásokra. Bencsik Jánossal, a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinetének alelnökével beszélgettünk a szavazás menetéről, a csalás lehetőségéről, és az elmúlt két hét közösségformáló erejéről.

Mint az közismert, a Jobbik küldte a legtöbb megfigyelőt a külképviseleti választásokra, szám szerint 28-at. Ennek megszervezésével téged bízott meg a párt. Hogyan értékeled a külhoni szavazás menetét?

Összességében elégedettek lehetünk a külföldi választások szervezésével. Nem csak azért, mert a Jobbik delegálta a legtöbb választási megfigyelőt, hanem mert a mi embereink voltak a legfelkészültebbek és a leglelkiismeretesebbek. Voltak olyan városok – Bern, Dublin és London, hogy csak a legnagyobbakat említsem – ahol többszörös túljelentkezés volt, a kiválasztott szimpatizánsainkat pedig alapos jogszabályi ismeretekkel és az EP választások tapasztalataival vérteztük fel. Ennek köszönhetően a jobbikos küldöttek mindenütt remekül megállták a helyüket sőt, olyan is előfordult, hogy ők segítették ki a külképviseleti iroda kirendelt munkatársait. Egyébként az Országos Választási Iroda külföldi szervezői munkájára nem lehet panaszunk, a szavazások jól elő voltak készítve.

Ez azt jelenti, hogy mindenhol minden a legnagyobb rendben zajlott? Nem tapasztaltak szabálytalanságokat?

Kirívó szabálytalanságokat nem tapsztaltunk, voltak kisebb malőrök, de ezekre a jobbikos delegáltak minden esetben felhívták az iroda munkatársainak figyelmét: szándékos csalás gyanúja egyszer sem merült fel. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény értelmezéséről azonban voltak viták. Visszatérő elem volt, hogy a választási iroda képviselői nem akarták engedni, hogy a pártdelegáltak velük egy asztalhoz üljenek, illetve hogy a választói névjegyzékbe betekinthessenek. Küldötteink azonban talpraesettek voltak, a szavazás helyszínéről felhívták az OVB-t, amely mindkét esetben helyt adott kifogásuknak. A szavazásról jegyzőkönyvek készültek, melyeket megfigyelőink aláírásukkal hitelesítettek, a másolatokat pedig megküldték nekünk.

Hogyan lehetünk biztosak benne, hogy nem történtek csalások? Hiszen, ha jól tudom a külképviseleteken nem számolják össze helyben a szavazatokat, hanem az urnát bontatanul a fővárosba küldik. Mi a garancia arra, hogy mire eljut az urna a szavazatokat számláló OVB-hez, nem történik szabálytalanság?

Ennek a valóságban igen csekély a valószínűsége. Az urnát ugyanis a lezárás után nem lehet látható nyom nélkül megpiszkálni, a jegyzőkönyvben pedig rögzítve van a leadott szavazatok száma, ha pedig ez nem lenne elég, az OVB-ben is van jobbikos jogász delegáltunk, aki felügyeli az egész folyamatot. Sokkal nagyobb a veszélye a magyarországi szavazatszámláló bizottságokban elő-előforduló érvénytelen szavazásoknak. Valaki véletlenül „elfelejt” pecsétet nyomni a Nagy Magyarországos pólóban megjelenő fiatalembernek, vagy netán rossz irányítószámot ír fel a borítékra, és a szavazat egy másik választókerületbe érkezik, ahol már érvénytelennek számít. Ezek már inkább valós veszélyek, de azért küldtünk ennyi jobbikos delegáltat a külföldi szavazókörökbe, hogy ilyen és ehhez hasonló dolgok ne fordulhassanak elő.

Végezetül: a választási megfigyelők hogyan értékelték a szavazást, milyen élményekkel gazdagodtak?

A szavazások a legtöbb esetben jó hangulatban teltek, amelyet az is fokozott, hogy jelentős számú fiatal, külső megjelenésében is vállaltan nemzeti érzelmű szavazó élt választói jogával. Voltak – elsősorban az Egyesült Államokban, de Európában is nagyon sok helyen –, akik sok száz kilométert tettek meg autóval vagy vonattal csak azért, hogy leadhassák szavazatukat.

A londoni szavazóhelyen történt meg – ahol délutánra már 2 órás sorban állás után lehetett csak szavazni –, hogy egy Manchesterben élő fiatalember nem hozta magával az iratait. Ez azonban nem szegte kedvét, autóba ült, és újra végigvezette a 700 kilométeres, közel 8 órás London-Manchester oda-vissza utat. Miután leadta szavazatát, bevallotta, hogy a Jobbikra ikszelt, és nem tudott volna nyugodtan aludni, ha nem szavazhatott volna. De ugyanígy kiemelhetném választási megfigyelőink áldozatos munkáját is. Többen közülük éjszaka keltek, csak hogy 3-4 órás utazás után reggel 6-ra időben megérkezzenek a konzulátusokra, hogy aztán este 7-ig a szavazások tisztaságát felügyeljék. Mindezt saját zsebből fizetve, bármiféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindannyiuknak. A választási delegáltak szervezése egyébként olyannyira jól sikerült, hogy mára egy külön kis internetes közösség kovácsolódott belőlük, közös fórumon osztják meg egymással választási tapasztalataikat, valamint saját külföldre utazásuk – adott esetben emigrációjuk – történetét.

barikad.hu