Borbély Zsolt Attila: Történelmi tett

Borbély Zsolt AttilaAz idén 90 esztendős trianoni békediktátum nemzetstratégiai szempontból rendkívül kedvezőtlen helyzetbe hozta a magyarságot. A megmaradt ország elvesztette területeinek két harmadát, a Kárpát medence magyar lakosságának közel egy harmada pedig idegen országok járma alá kényszerült. Ezen túlmenően épp az eltérő élethelyzetek miatt problémássá, egyes történelmi időszakokban lehetetlenné vált a Kárpát medencei szintű magyar nemzetstratégia megfogalmazása.

A rendszerváltás után, midőn a Kárpát medence országaiban a politikai véleménynyilvánítás szabadsága végre megadatott, immár többé-kevésbé szabadon fogalmazhatta meg minden nemzetrész politikai elitje a saját akaratát. Két nemzetpolitikai imperatívusz kezdettől evidens volt és tulajdonképpen csak a minden nemzetrészen belül fellelhető nemzetellenes erőknek köszönhetően nem váltak ezek formálisan is közös programmá.

Az egyik közülük, a minden nemzetrész számára elérendő maximális szuverenitás, maximális önállóság, mely a jelen geopolitikai helyzetben egyelőre csak a területi autonómia szintjén fogalmazódhat meg. Ez idegen államok, a magyarsággal szemben ellenséges politikai elitek akaratának is függvénye. A másik a magyar állampolgárságnak elérhetővé tétele minden magyar számára, amit a köznyelv kettős állampolgárságként emleget. Ez már kizárólag a magyar politikai elit akaratán múló kérdés.

Ennek dacára a nemzetinek mondott MDF kormány, fogadta el azt az állampolgársági törvényt 1993-ban, melynek módosításáért küzdött az állampolgárság kiterjesztését zászlajára tűző Magyarok Világszövetsége egy évtizeden keresztül, minekutána végül a népszavazás eszközéhez folyamodott. Az eredményt ismerjük. 2004 december 5-én az igenek győztek ugyan, de nem kellő többséggel ahhoz, hogy a parlamentet törvényalkotásra kényszerítsék. Az elmaradt siker elsősorban annak volt tulajdonítható, hogy a Gyurcsány kormány alkotmányellenes módon beszállt a népszavazási kampányba, s minden médiaeszközt bevetve hazug módon félretájékoztatta a közvéleményt, azt hitetve el a polgárok nagy részével, hogy a népszavazás valójában arról szól, hogy elözönlik-e az anyaországot a határon túli magyarok és tönkreteszik-e annak szociális rendszerét. Miközben a népszavazás arról szólt, hogy hozzon-e törvényt a parlament az állampolgárság kiterjesztéséről. E törvény pedig úgy is megfogalmazható volt, hogy az a magyar szociális rendszert egyáltalán ne is érintse.

Úgy, ahogy azt végül szerdán elfogadták.

Lehet azon vitatkozni, hogy a magyar nyelvismeretnek feltételként szabása helyes vagy nem helyes, hogy kellett volna-e, s ha igen, hogyan, úgy fogalmazni, hogy abba a csángók is beleférjenek. Lehet, de felesleges.

Szerdán végre megtörtént egy nemzetpolitikai áttörés.
Szimbólumértékű, hogy kik mondtak nemet erre a döntésre: Gyurcsány Ferenc, Szanyi Tibor és Molnár Csaba. (A tartózkodók között volt még három MSZP-s, az egyikük Vitányi Iván, aki szerint a nemzet „az a tízmillió állampolgár akik között élünk” valamint két LMP-s).

A magyar állampolgárság kiterjesztése sorsformáló történelmi tett, mely egyszerre bír szimbolikus és konkrét tartalommal. Kifejezi a nemzet egységét a jog nyelvén és intézményesen köti a hazájától elszakadt egyént az anyaországhoz.
Nagy nap volt a szerdai.

Borbély Zsolt Attila

(Az írás a Székely Hírmondóban jelent meg)