Az érettségi becsülete

Az utóbbi években folyamatosan zajlanak viták az érettségi rendszer működéséről, arról, hogy milyen intézkedések meghozatala szükséges színvonalának emeléséhez. Az érettségi rendszere szorosan összefügg a felsőoktatási rendszerrel, hiszen 2005. óta a kétszintű érettségi jelenti a belépőt a felsőoktatási intézményekbe. A múlt héten napvilágot látott, Fidesz által benyújtott törvénytervezet tovább bővíti az érettségi rendszer körüli politikai döntéseket, amelyek újabb szakmai viták kialakulásához vezetnek. A tervezet szerint a jövőben a kormány rendeletben határoz azokról a felsőoktatási szakokról, amelyekre 2013-tól bejutni csak emelt szintű érettségivel lehet.

Az érettségi becsülete attól függ, mennyire legitimálja a középiskolában tanult ismereteket, illetve a vizsgáztatási rendszer hiteles-e. Mitől függ hitelessége? Attól, hogy a mért tudás igaz tudás-e, mennyiben segíti, vagy nem segíti a diákokat a továbbtanulásban, és hogy a felsőoktatási intézmények milyennek értékelik a hozzájuk felvételi vizsga nélkül felvételre jelentkező hallgatók tudását.

Kis történelmi áttekintésünk lehetőséget nyújt arra, hogy az olvasó megismerhesse, az érettségi rendszert – korántsem mindig szerencsés – változtatások alakították. Az idei tanév magyar és történelem érettségije kiváló bizonyítéka annak, hogy a politika és a politika által tematizált „új európai liberális értékek”, miként jelennek meg a diák vizsgáztatásában. Milyen arányban van az egyetemes és a magyar ismeretek számonkérése egy magyar érettségi vizsga kapcsán? A kiemeltebb érettségi vizsgák értékeléséről bővebben honlapunkon olvashatnak (www.kultura.jobbik.hu).

Az érettségi vizsga (matura), először 1788-ban, Poroszországban jelent meg. Magyarországon az érettségit a bécsi udvar vezette be 1849-ben az „Entwurf”-fal. Az „Entwurf” (’Tervezet’) a bécsi udvar oktatási elgondolásának tekinthető, ami konkrét intézkedéseket és utasításokat tartalmazott. Az érettségi bevezetése mellett, gimnáziumok létrehozását szorgalmazta, lehetővé tette magángimnáziumok létesítését, és létrehozta a reáliskolát. Az iskolákban csak szaktanárok taníthattak. Az érettségi vizsgán nem a konkrét lexikális ismeretek számonkérésére tartotta elsőrendűnek, hanem azt, hogy a maturáns a tanultakat össze tudja kapcsolni más egységekkel és ezeket saját szelleme, gondolatai által reprezentálja. Idézet az Entwurfból: "csak azok lesznek a vizsgálat föladatai, mik a folyó iskolaév alatt az illető gymnasiumban tanítattak; azonban a vizsgálatnak e szakokban is be kell bizonyítania, hogy az ismeret nem csupán betanult, hanem valóban szellemi tulajdonná vált. Minden vizsgálandónak felelni kell egy kérdésre mind a földrajzból, mind a történelemből"

Az érettségi rendszer ezt követően folyamatos változásokon ment keresztül. 1895-től magántanulóként a lányok is érettségizhettek. 1915-től azokon a területeken, ahol nem volt lánygimnázium, a leány tanulók fiúgimnáziumokban is tanulhattak, de néhány formai kritériumnak eleget kellett tenniük. A szünetekben kizárólag a lányszobában tartózkodhattak, és becsengetéskor csak a tanárral együtt léphettek be az osztályterembe.

Az érettségi tantárgyak száma és értékelése folyamatosan változott. Az „Entwurf” alapján érettségire, a főiskolákra, egyetemekre való bekerüléshez szükséges előfelmérés miatt is szükség volt.

1924-ben úgy döntöttek, hogy bármelyik középiskolában letett érettségi lehetővé teszi a főiskolai, egyetemi továbbtanulást. Az ekkori érettségik magas követelményrendszerrel bírtak. Például 1928-ban a 120 történelemtételből, 102 magyar és 18 egyetemes történelem tétel volt. Fontosak ezek az arányok is.

1943-ban elkészült egy tervezet, mely 1945-ben látott napvilágot. A tervezetben az érettségi megszüntetését tűzték ki célul, csak felvételi vizsga keretében mérték volna a diákok tudását. Az érettségi egyetemi, felsőoktatási továbbhaladásra jogosított fel. Az egyetemi felvételi vizsgáztatást 1952-ben vezették be. 1948-ban politikai célokkal bevezették a munkások és parasztok számára a szakérettségiket. A két éves bentlakásos iskola végén a munkás- és parasztkáderek egyetemeken, főiskolákon tanulhattak tovább.

Ezt követően, napjainkig bezárólag az érettségi rendszert folyamatosan változtatások érték. Például: 1978-ban egy évre megszűnt a történelem érettségi, de előfordult az is, hogy egy évig az érettségit megfelelt és nem megfelelt minősítéssel és nem az ötszintű skálából álló osztályzással értékelték.

Eljutottunk a 2005-ös évig, amikor a kétszintű érettségiztetési rendszer elindult, hosszútávon még nem tudni, de erősen sejthetni, milyen útjára.

A Bölcsek Tanácsa által készített Szárny és teher dokumentum/elemzés, amely áttekinti az oktatás problémáit, korszerűsítésének lehetőségeit, más szakmai anyagokhoz hasonlóan úgy látja, hogy az érettségi jelenleg a tudás minimalizálására és a pontmaximalizálásra törekszik. Azaz, minél kevesebb befektetéssel a minél magasabb pontszám elérését „tűzi ki célul”.

A pontszámítás, nem győzöm hangsúlyozni, technikai feladat, amivel nem lehet elfedni a szakmai hiányosságokat. A pontszámítás változtatása nem eredményez magasabb oktatási vagy tudási minőséget, csupán a jelenlegi minőségre épít egy másféle értékelési rendszert. Egyszerű példával élek. Egy asztalnak jó esetben vízszintesnek kell lennie, hogy ne essen le róla, amit ráteszünk. Ha ez az asztal kicsit ferde, vagy nem olyan stabil, minden, amit ráteszünk, lecsúszhat, leeshet róla. Nincs meg a biztonságérzetünk. Ez az asztal az egyik embernek jó, a másiknak közel elfogadható, a harmadik egyenesen rossznak tartja. Valahogy így néz ki, ha ugyanannak a dolognak az értékelését változtatjuk meg. A tartalom és az alapok maradnak, de mindazok a lehetőségek, amit ezeknek birtokában el lehet érni, vagy beszűkülnek, vagy kitágulnak. Erősíteni kell az oktatás minőségét, a szükségtelen ismeretek helyett a szükségeseket kell alaposabban megtanítani. Történelmi áttekintésünkből érzékelhetjük, hogy évtizedekkel ezelőtt az érettségi nagy szó, tekintélyes tudás ismérve volt hazánkban. Ez nemcsak a vizsga és az elvégzett iskola szempontjából igaz, hanem az ott elsajátított tudás gyakorlati haszna által is igazolódott. Gondoljunk csak az említett 1928-as történelem érettségi vizsgára, ahol a 120 vizsgatételből 102 tétel a magyar történelemmel foglalkozott!

A felsőoktatási felvételi rendszer megszűntével a felsőoktatási intézmények nem tudják megfelelően kiválasztani a bennük való tanulásra alkalmas hallgatókat. A diákok által birtokolt tudás nem feltétele az intézményben való helytállásnak. Ez rossz az intézménynek is, a hallgatónak is. Az érettségi színvonala csökkent, aminek legsúlyosabb következménye az, hogy az értékelhető tudástartalom is csökkenet. Emelt szintű érettségit kevesen tesznek, ezt a felsőoktatási intézményeknek is ritkábban írják elő. A rektori konferencia elnöke, Szabó Gábor korábbi nyilatkozatai alapján elképzelhetőnek tartotta az egyszintű érettségi visszaállítását. A felsőoktatásba kerüléshez a korábbi kormányzat 2014-től tervezett feltételnek szabta az emelt szintű érettségit, ami a hiányosságokat igyekszik kiküszöbölni, ez viszont a rendszer hibájának újabb elismerése.

A szakközépiskola optimális esetben elsősorban a technikumra és a felsőfokú szakképzésre, illetve a munkába állásra készít fel. A szakközépiskolákban a szakmai orientációs tantárgyak mellett a gimnáziumi oktatáshoz, tagozatos gimnáziumokhoz képest az érettségi-tantárgyakra kevés idő jut. A szakközépiskolai érettségi korábban a szakközépiskola által adott tudástartalmat mérte (ezen a tudástartalmon természetesen emelni kell), illetve a szakérettségi-tantárgyak is beépültek a rendszerbe. A gimnáziumi érettségi a gimnázium tudástartalmát mérte, amely magasabb, hiszen a gimnázium elsősorban az egyetemi továbbtanulásra készít fel – legalábbis így volt ez a két világháború előtti és közötti időszakban. A szakközépiskola a kimenetek tekintetében lényegében nem különbözik a gimnáziumoktól.

Ma az érettségi tantárgyak körülbelül 95 százaléka közép, 5 százaléka emelt szintű. A középszintű érettségik száma rohamosan nő, míg az emelt szintű érettségik száma 2005-óta csökken.

Érdekes adat, hogy a 2009-ben érettségizett 89 000 főből első körben 53 539 fő jelentkezett felsősoktatási intézménybe. Ez az érettségizők 60 százaléka, tehát jelenleg is döntően a felsőoktatási felvételire készít elő a középiskola.

Az 53 539 fő érettségiző 469 776 középszintű, és 24 997 emelt szintű érettségi vizsgát tett. A számarányban azt is látni kell, hogy emelt szint csak egy-két tantárgyból szükséges az egyetemek egyes szakjaira történő bekerüléshez, ezért sokan csak ebből a néhány tantárgyból tesznek vizsgát.

A kormányzati oktatáspolitika egyelőre nem mozdul el abba az irányba, hogy a felsőoktatásba visszakerüljön a felvételi rendszer. A közép- és szakközépiskola, valamint a gimnázium egyértelmű különválasztása mellett, az oktatás minőségének emelése és eredményessége céljából az egyszintű érettségi vizsgáztatással vissza kell állítani az iskolák és az érettségi becsületét, presztízsét.

Az oktatáspolitikának az iskolaszerkezetben meg kell határoznia azokat a szelekciós lépcsőket, amelyek megadják a lehetőséget a diáknak a felkészülésre és az objektív megmérettetésre úgy, hogy azok az iskoláknak megadják a szűrés lehetőségét. A félreértelmezett esélyteremtés helyett politikai akaratunkat a vizsgáztatás objektivitásának megteremtésére kell fordítanunk. A kettős felvételi: felvételi a középiskolába, és felvételi a felsőoktatásba, magas színvonalú, egységes érettségivel és értelmesen, célratörően mért tudástartalommal: az egyik lépés nemzetünk minőségi tudásához, amellyel kiemelkedővé válhatunk a gyökerét vesztett Európában. Az érettségi becsületének visszaadása elengedhetetlen.

A feladat végrehajtása legyen átgondolt, mentes a kapkodásoktól, de célravezető - ahogy hajdani matematika-tanárom intette tanulóit.

Mészáros Domonkos,
a Jobbik Oktatási és Kulturális Kabinetének alelnöke

barikad.hu