A liberális közbeszéd teljes csődje - A Bar!kád hetilap interjúja Kéri Lászlóval

Kéri László ismert politológus és közéleti viták állandó szereplője 1951-ben született. Az MTA Politikai Tudományok Intézetének munkatársa, a Nottinghami Egyetem vendégtanára. 1977-78-ban a Budaörsi úti kollégiumban létrehozta a Bibó István Szakkolégium elődjét, amely tanintézményben a később megalakult Fidesz akkori és mai vezetői összekovácsolódtak. Kéri László szerzőként és társszerzőként több tucat könyvet és több száz tanulmányt, nem tömegterméknek számító közéleti publicisztikát jegyez. Az aktuálpolitikai történésekről mindig elmondja, leírja sarkos véleményét, mi is kíváncsiak voltunk rá.

-A közepébe vágva: A Fidesz sebtiben törvényalkotási dömpingbe, afféle jogalkotási villámháborúba kezdett. Tudatosan tervezhették így ?

-Biztosra vehető: a törvényalkotás kereteit és a legfontosabb jogszabályokat biztos többségük tudatában jó előre kidolgozták. A tavaly júniusi EP-választás után érezhetően "leszállt" a Fidesz a Bajnai-kormányról. Letettek az addig hangoztatott előre hozott választás lehetőségéről is és nyilván elkezdték kidolgozni a most villámsebességgel megtárgyalt és elfogadott új törvényeket.

-Ez példa nélküli?

-Emlékezhetünk a ma is kormányzó párt 1998-as választási győzelmére. Orbán Viktorék akkor is gyorsan és látványosan kezdték a kormányzást, emlékezhetünk a gazdasági vezetők gyors lecserélésére, a Postabank-ügy azonnali kezelésére és az akkor hasonlóan meghozott új törvényekre. akkor -ugyan nem kétharmaddal- de ugyanaz volt a taktikájuk, mint most: az első három hónapban, mielőtt az ellenfél a választási vereség okozta sokkból magához tér egész pályás letámadással kell élni.

-A parlamenti frakciók összetételéből adódik a kérdés: mit tehet ilyen helyzetben a jelenlegi ellenzék?

-Kezdjük ott: az ország hosszútávú demokratikus berendezkedésének a minimális alapfeltételei miatt nem túl szerencsés a jelenlegi helyzet. Az egész politikai rendszer jövőjét befolyásoló kérdés az ellenzéki pártok szerepe, majdani hatékonysága a választási rendszer átalakításának a tükrében. Tisztában vagyok vele, a Fidesz számára a politikai szempontok most az elsődlegesek. Ám nem tartanám örvendetesnek, ha azok minden esetben felülírnák az alapvető etikai felfogást. Tartok tőle: az ellenzék tehetetlenségre lesz kárhoztatva például a köztársasági elnök megválasztásánál is.

-Mi lehet a kormánypárt taktikája?

-Minden bizonnyal ki fognak várni a jelöltjük megnevezésével. Mivel az új elnököt július 6-ig meg kell választani, a Fidesz valószínűsíthetően az időpont előtt pár nappal fogja jelöltjét megnevezni és némi képzavarral élve gyorsan "le is nyomja" az országgyűlés torkán az általuk favorizált elnökaspiránst.

-Az eddig megalkotott új törvények mindegyikét kidolgozhatták már hónapokkal korábban, vagy az aktuálpolitikai változások is befolyásolhatták a fontossági sorrendet?

-A sokak által szimbolikusnak nevezett Állampolgársági törvény és a Trianon-emléknap, valamint a rendvédelmi intézkedések esetében mindenképp. Az előbbi kettőt valószínűleg tavasszal emelték a prioritások sorába, a Jobbikkal való versenyfutás miatt. Ezeknek a döntéseknek a gyors meghozatalában mindenképp szerepe lehetett a Jobbik irányából jövő pressziónak. Ahogy a kapmányt figyeltem, február 20-25 környékén változtattak stratégiát a Fidesz agytrösztjében. Onnantól kezdve az MSZP-t, mint potenciális ellenfelet "ejtették" és a Jobbik további erősödésének a megakadályozása lett az első számú céljuk. A szimbolikusnak tartott két új törvény is ennek az üzenetnek a jegyében született, bár hosszáteszem, az állampolgársági törvényről való gyors döntés nem volt szerencsés. Nem mérlegelték a külpolitikai feltételeket és nem foglalkoztak az egyébként politikailag is megosztott szlovákiai magyarok reakcióival.

-Giró-Szász András szerint korábban a Fidesz került kényszerhelyzetbe a jobbikos nyomás miatt, mára pedig megfordult ez a helyzet.

-Ezt ugyanerre a február 25. környéki stratégiai döntésre vezetném vissza. Ha a Fidesz a választási hajrában teret hagyott volna a Jobbiknak, nekik kellett volna az eredmény után futni és vélhetően a kétharmad is veszélybe került volna. Ezeket a vélekedéseket erősíti az említett harmadik "potenciálisan jobbikos" terület, a rendvédelem területén való gyors fellépés: a preventív módon megszervezett "Nemzeti Konzultációk" a bűnözés által legsúlyosabban fertőzött térségekben és a már most megismert rendvédelmi törvénymódosítás-tervezetek.

-Közben mintha a gazdasági intézkedésekkel kivárnának.

-Ami abból adódik: iszonyúan nehéz a választói igényeknek megfelelniük. Hiszen a válallkozók elvárnák az export gyorsítását, ugyanakkor nyolcszázezer család súlyosan el van adósodva devizahitelben. A világgazdasági helyzet eközben kiszámíthatatlan, nem látni az összeurópai gazdasági víziót. Kézzelfogható valósággá vált a lehetősége a görög próbatétel után a spanyol, olasz, portugál gazdaság esetleges összeomlása.

-A Fidesz hatalmi centralizációs törekvései hosszú távon visszaüthetnek-e?

-Szerintem a legyőzött ellenféllel, ellenfelekkel taktikusabban illene bánni. A Fidesz egyelőre csak a sajtát politikai érdekeit nézi, ez pedig megbosszulhatja magát. Aki koncentrálja a hatalmat, arra gondol, ez a hatalom mindig az övé lesz. Hosszú távon ez egyáltalán nincs így. Csak egy példa: 1989-ben is úgy dolgozták ki az alkut, illetve a tárgyalásokkor arra törekedtek a felek, nehogy a másiknak is jó legyen. Ez a mai politikai berendezkedést nézve enyhén szólva sem volt túl szerencsés. Carl von Clausewitz, a hadtudományok porosz géniusza szerint azért nem szabad tönkreverni az ellenfelet, mert az reménytelenséget ébreszt benne, a reménytelenségből való kilábalás pedig csodákra képes.

-Ma egyetlen párt támogatására sem szorul rá a Fidesz, a jövőben ez változhat. Az ellenzéki palettára tekintve mi valószínűsíthető?

-Az az érdekes helyzet állt elő, hogy a Fidesz ellenzéki ellenfelei egyszersmind egymás politikai ellenfelei is. Ha bármelyik párttal a későbbiekben a Fidesz együttműködésre kényszerül, az az ellenzék politikai berendezkedését is alapjaiban átrendezheti. Érdekes példa a német szabaddemokrata Freie Demokratische Partei -é (FDP). Ők a második világháború után kis pártként úgy voltak a leghosszabb ideig kormányon, hogy koalícióképes erőnek bizonyultak a két nagy, a szociáldemokraták (SPD) és a keresztényszociálisok-kereszténydemokraták (CSU-CDU) számára is. Ma a magyar politikai palettán pontosan ilyen erőnek tűnik a Lehet Más a Politika (LMP), akiknek a Fideszhez való eddigi viszonya is igazolni látszik ezt a hosszútávú lehetőséget.

-Tavaly júniusban a Jobbik, idén az LMP sikerének a titkát próbálják kikövetkeztetni.

-Az LMP-nek nagyon kedvező volt 2010 tavaszának a számukra szerencsés társadalmi, politikai csillagzata. Ekkorra az SZDSZ gyakorlatilag megszűnt, már a tavalyi EP-voksoláson is az LMP-Humanisták lista mögé szorultak. Budapesten és a vidéki - elsősorban egyetemi- városokban az LMP 2010-re a Jobbik konkurrenciájává vált. Mivel az MDF összeállt az SZDSZ maradékával, a média letett róluk, így tőlük is sok szavazót szerezhettek, ahogy a csalódott MSZP-sektől is. A 35 év alattiak körében ma is a Jobbik és az LMP a legnépszerűbb, így a liberális zöldeknek generációs tartalékuk is akad.

-Nyilván sok fiatalnak szimpatikus lehetett a "vadiúj" LMP, azonban programjukat végigolvasva nem sok stratégiai elképzelést találunk.

-Az LMP programja volt a leghosszabb. Elolvasva egyetemi szakdolgozatok sokaságára emlékeztetett. Olyasmit éreztem, mint amikor a jeles felsőoktatási hallgató igyekszik látványosan demonstrálni a felkészültségét. Van egy fiatal értelmiségi réteg, amely a Jobbik és az LMP közül választhatott, mert közös pont volt az elitellenesség, a globalizmus-kritika, az elmúlt húsz év politikai szereplőinek a hiteltelensége. Ezek az 1970 után születettek generációs érzései. Másfélmillió ember, kiknek többségét a Jobbik és az LMP szólította szimpatizánsi táborába. Az LMP a nyugati nyelvezetet állította szembe a Jobbik nemzeti identitástudat-hangsúlyozásával. Az LMP szavazói a módosabb középosztály azon tagjai, akik rossznak tartják az elmúlt húsz évet, de úgy érzik, szolidabb radikalizmussal javítani lehet, míg a jobbikosok inkább a rendszerváltás abszolút veszteseinek tekinthetők. Ha úgy tetszik: az LMP-sek a nyertes, míg a jobbikosok a vesztes szülők gyermekei, ha a rendszerváltás az alfa és az omega. A nyertesek optimalizálnák a rendszert, a vesztesek teljes változást szeretnének mihamarabb. A Jobbik a nemzeti identitás felébresztésének rossz és visszatetsző módját választotta. Magyarországon valóban kétségbeejtően sekélyes a nemzeti öntudat, de ennek a felébresztése nem igazolható vad extrémizmussal, történelmileg tarthatatlan identitásvilággal, amely a Jobbik egy részét jellemzi.

-Nem elhanyagolható szempont: az elmúlt húsz évben a voksolások eredményét a protest, azaz a tiltakozó szavazói magatartásforma határozta meg.

-A 2006-os választás kivételével ez volt, s ma is ez a jellemző szavazói magatartás. 1990-ben minden párt az MSZP-hez képest határozta meg magát, '98-ban szintúgy, míg a kettő között az MDF volt a protestszavazók "áldozata". 2002-ben a Fidesz, 2006-ban viszont az MSZP idejében lecserélte Medgyessy Pétert, ezért nem érvényesülhetett a tiltakozó szavazás.

-A Fidesz kétharmados sikere és az ellenzéki pártok eredménye közt óriási a számszerű, mandátumarányos különbség. Ez a képzeletbeli olló előbb-utóbb szükségszerűen záródni fog. Kinek a javára?

-Az LMP-t már körüljártuk. A kérdés: a három ellenzéki párt közül melyik lesz az, amelyik hosszú távon is tartósan képes érdemben is ellenzékinek lenni. Az MSZP esetében egyelőre nagyon homályos a kép, főleg a személyi kérdéseket illetően. Még maguk sem tudják, ki marad, ki nem. A generációs szakadék is egyértelmű és megjegyzem: a Fidesz helyében kívülről a fiatalok alá "adnám a lovat". A Fidesz táborának jó része az előbb említett protestszavazókból áll, akik azonban hosszabb távon az ellenzéki pártok számára potenciális "piacnak" számítanak, akár milliós nagyságrendben is. 2011 végén körvonalazódhat, hova is fognak átállni, kihátrálva a kormányzó Fidesz mögül.

-Az MSZP-nek lehetnek-e tartalékai?

-Generációs szempontból semmiképp. A harmincöt év alattiak körtében az MSZP messze a legnépszerűtlenebb. Ebben a korosztályban a Jobbik és az LMP is három-négyszeres szorzóval veri őket. Megjegyzem: a 18-25 évesek között a Jobbik a Fideszt is beérte. Az MSZP-nek a bázisa a nagyvárosi nyugdíjasok, itt minden más pártot jelenleg is megelőz. Más korosztályokat nézve: baloldali szavazóbázis van, csak pártjuk nincs. Mellesleg a Jobbik is "beleharapott" a Tisza két oldalán található hagyományos baloldali szavazóbázisba, a közbiztonság kérdésével.

-Mi okozhatott ilyen fordulatot?

-Nálam a Cozma-gyilkosság az időszámítás kezdete. Ekkortól kezdve az etnikai bűnözési formák a tömegkommunikáció centrumába, s a napi közbeszédnek is az elsőszámú témakörévé emelkedtek.

-A liberális közbeszéd addig bizonyos dolgokat doktríner módon tabusított.

-Ez pedig visszaütött. Kiborult a bili és a Jobbik jól kapta el ezt az ütemet. A liberális közbeszéd egyoldalú uralma olyan elfojtottságot eredményezett, melyből várható volt, hogy előbb-utóbb trauma lesz.

-A liberális közbeszéd politikai leképezése a pozitív diszkrimináció.

-Amely szintén teljes mértékben becsődölt. Senki ne gondolja, hogy a cigánykérdés valamiféle sajátos magyar sorscsapás. A németek lejátszották ugyanezt a meccset a maguk török kisebbségével, az amerikaiak a feketékkel, de említhetném a nem oly' távoli Romániát vagy Szlovákiát, ahol szintén sajátosan kezelték a cigányok kérdését. A pozitív diszkrimináció csődjével egyidejűleg erősödött meg a Jobbik. Akiknek a kezdeti rendpárti válaszaikat óriási veszélynek tartottam. A rendpártiság igényét könnyű elszabadítani, kordában, keretek között tartani már jóval nehezebb. Semmiképp sem tartom helyes válasznak a militarizmus igényét, mert ha ez társadalmilag elfogadhatóvá válik, az könnyen azt eredményezheti: minden problémára lehet militáns választ adni. Kiváncsi vagyok, mikor alakulhat ki vita a romaproblémáról cizellált keretek között, mikor lehetünk tanúi egy olyan szemléletmódnak, amely a valódi problémákat tabuk nélkül néven nevezi, de nem sértőn és megbélyegzőn. Az erőszak semmire nem megoldás, még ha ezzel a közhellyel újat nem is tudtam, mondani.

-Ön egy korábbi nyilatkozatában a polgárháború lehetőségét is megemlítette.

-A Jobbik-féle radikális megoldásban igenis benne volt a polgárháború lehetősége is. A cigánykérdés hatalmas politikai kockázat. A bűnbakkeresési igény föltüzelése legfeljebb csak csoportlélektani megoldást hozhat. Azzal, hogy egymás ellen van uszítva az egyik szegény népcsoport a másikkal, nem leszünk előrébb. A Jobbik választási programja ugyanakkor ebben a kérdésben sokkal közelebb áll a Fideszéhez, mint a Jobbik egyes politikusainak a nyilatkozatai és kimaradtak belőle az antiszemita felhangok is.

-Ön antiszemitának tartja a pártot?

-Nemrég Lettországban részt vettem egy konferencián, amely a "Nincs más kiút, csak az idegengyűlölet?" címmel zajlott. A nemzetközi találkozó valamennyi résztevője tudott a Jobbikról és mindenki tőlem érdeklődött, valóban ekkora-e az antiszemitizmus hazánkban, hogy már pártszinten is ennyire megerősödött. Ugyanis a nemzetközi sajtó egyértelműen antiszemitának tartja a pártot. Szerintem Simon Peresz ostobasága sem igazolhatja például Morvai Krisztina antiszemita éllel tett kijelentéseit. Nem tartom Izraelt bírálhatatlannak, de nem tesznek jót a Jobbiknak nemzetközi téren a kódolt antiszemita kijelentések, amelyet egyes vezetők kitűnően elsajátítottak. Továbbra is vallom: nincsenek tabutémák, de egyik kérdésben sem szabadna kizárni a normális diskurzus lehetőségét.

-Ha már vélt vagy valós antiszemitizmus: a zsidóság minek tartja magát? Faj? Vallás? Identitás?

- Mind, egyszerre. Vallás, tradíció, kultúra. 24 éve élek az Újlipótvárosban, szerintem a zsidóság egy tarka, heterogén és megosztott társaság. Izrael kérdésében is. 1990 után minden identitás újjászületett, így a zsidóságé is és minden identitás-keresés hozta magával az új demokráciába a maga sérelmeit, hasonlóan például az egyházi, a szocdem, vagy a paraszti sérelmekhez. A zsidóság szubkultúra-reneszánszához is hozzátartozik ez a gyökér-keresés: a ma 140 ezres közösségből csak mintegy harmincezren élnek aktív egyházi, kulturális életet. De hozzá kell tennem: a második világháború előtt a magyarság számára a sváb és a zsidó közösség tagjai voltak a polgárosodás legerősebb mintái. A háborút követően mindkét réteg megsemmisült, illetve háttérbe szorult és a polgárosodás - kellően erőteljes minta híján - meg is rekedt, mind a mai napig.

Horváth Ádám

Megjelent a Bar!kád hetilap két héttel ezelőtti számában

barikad.hu