Zábori László: Az erőszakmentes ellenállás irányába fordulnak a palesztinok?

Figyelemre méltó cikket közölt a Wall Street Journal című amerikai gazdasági lap július 2-án. Az írás szerzője, Charles Levinson azt fejtegeti, hogy a változás jelei figyelhetők meg úgy a Hamasz, mint a Hezbollah stratégiájában. Mindkét Nyugaton terroristának bélyegzett ellenállási mozgalom az erőszakmentes küzdelem irányába fordul – véli Charles Levinson – mivel megértették, hogy az Izrael elleni fegyveres akciók szimpátiát keltenek a zsidó állam iránt. Ezzel szemben amikor a palesztinok az ellenállás erőszakmentes formáit (sztrájkok, felvonulások, tüntetések, stb.) alkalmazzák, Izrael általában akkor is fegyveres erővel lép fel velük szemben, amely viszont a palesztinok oldalára állítja a világ közvéleményét.

„A Hamasz és a Hezbollah régóta harcol Izraellel szemben a fegyverek erejére is támaszkodva. Most azonban mindkét szervezet egyre inkább a polgári engedetlenség, a békés tiltakozó felvonulások, tüntetések és bojkottfelhívások révén igyekszik elérni céljait...Évtizedeken keresztül a palesztinok hol a tárgyalásos megoldásokhoz, hol az erőszakos eszközökhöz folyamodtak az izraeli megszállókkal szembeni küzdelmük során. De egy kis csoport a palesztin mozgalmon belül már régóta hangoztatja a békés tiltakozás előnyeit, mondván, hogy az amerikai polgárjogi küzdelmek mintájára szerveződő palesztin ellenállás igen csak hatékony lenne” - olvasható a lapban.

Vezető Hamasz tisztségviselők nézete szerint a Gázai övezetbe segélyeket szállító hajók elleni brutális izraeli támadás – melynek során kilenc békeaktivista életét vesztette – Izrael számára valóságos kommunikációs katasztrófával ért fel, ezzel szemben a példátlan eset jelentősen növelte a palesztinok iránti szimpátiát világszerte. Márpedig a nemzetközi közvélemény támogatása nélkül a palesztinok – akik sokkal gyengébbek az állig felfegyverzett Izraelnél – aligha érhetik el céljaikat – vélik állítólag egyre többen a palesztin mozgalom sorain belül.

“Amikor erőszakos eszközökhöz nyúlunk, akkor valójában hozzásegítjük Izraelt ahhoz, hogy a világ közvéleményét maga mellé állítsa” - vélekedik Aziz Dweik, a Hamasz egyik vezető ciszjordániai politikusa. “A gázai segélykonvoj sokkal többet tett Gázáért, mint akár 100 Izraelre kilőtt rakéta” - teszi hozzá.

A Wall Street Journal idézi a népszerű palesztin politikust, Mustapha Barghoutit is, aki szerint „amikor tüntetésekre, békés tiltakozó akciókra, felvonulásokra hívták fel a palesztinokat, akkor a Hamasz mindig szexista módon reagált, hangoztatva, hogy a küzdelemnek ezek a formái a nőknek valók”. „Ugyanakkor a helyzet 2008 óta megváltozott, akkor történt ugyanis, hogy az első segélykonvoj elérte a Gázai övezet partjait. Azóta a Hamasz is kezdi felfedezni az erőszakmentes ellenállás előnyeit – vélekedik Mustapha Barghouti.

És valóban, az iszlamista szervezet irányítása mellett az elmúlt években több alkalommal is felvonultak a palesztinok a Gázai övezetet és Izraelt elválasztó határhoz. Számos olyan tüntetés is volt, amelyen izraeli politikusok és katonai vezetők elleni perek megindítását követelték a résztvevők. Salah Bardawil, a Hamasz egyik gázai parlamenti képviselője szerint is az iszlamista mozgalom egyre inkább tudatában van annak, hogy elengedhetetlen a nemzetközi közvélemény rokonszenvének elnyerése az izraeli megszállás elleni küzdelemben.

Mint rámutat: palesztinok évek óta nem követtek el öngyilkos merényleteket, amelyek egyébként is maguknak a palesztinoknak okozzák a legsúlyosabb károkat. Sőt, a gázai háború befejezése óta a palesztinok lényegében beszüntették az Izrael elleni rakétatámadásaikat. „A Hamasz régebben azon az állásponton volt, hogy a nemzetközi támogatás csak afféle szemfényvesztés - fejtegeti Bardawil –, manapság azonban az iszlamista szervezet vezetői örömmel fogadnak minden külföldi látogatót, és keresik annak a módját, miképpen lehetne törvényes úton bíróság elé állítani bizonyos izraeli személyiségeket” - idézi a Wall Street Journal a hamaszos törvényhozó szavait.

A jelek szerint nincs új a nap alatt: 1988-ban a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) is lemondott az erőszakról, és elismerte Izrael államot. Vajon a Hamasz is követi a példát? A Jasszer Arafat vezette PFSZ azonban nem sokra jutott a „békés eszközökkel”: 1993-ban aláírták ugyan a palesztin-izraeli békemegállapodást Oslóban, független palesztin állam viszont azóta sincs, ezzel szemben Izrael tovább folytatja az illegális telepek építését Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben. Az „oslói békefolyamat” nem vette el a zsidó állam kedvét attól sem, hogy újabb háborúkat indítson Libanon illetve a Gázai övezet ellen (2006-ban illetve 2008-2009-ben).

Ami pedig a „nemzetközi közösség rokonszenvének elnyerését” illeti, számos palesztin úgy véli: a nyugati médiumok döntő többsége feltétlenül Izraellel szimpatizál, ezért akkor sem fog a nyugati közvélemény a palesztinok igazságos harca mellé állni, ha semmiféle fegyveres akciót soha többé nem követnek el. Természetesen szép dolog az erőszakmentesség, de az adott esetben alighanem csakis akkor vezetne eredményre, ha mindkét fél kölcsönösen lemondana a fegyveres eszközök alkalmazásáról. Erre pedig – Izrael agresszív fellépéseit látva – meglehetősen csekély az esély.

Zábori László
barikad.hu