Korlátozott ingyenesség

Tipikus populista pártként az MSZP mindig is felkarolta a népboldogítónak tekintett, de nyilvánvalóan abszurd, a megvalósíthatóságnak még a reményét is nélkülöző ötleteket. Az elmúlt évek történései már észhez téríthették volna őket, ám a szocialisták Gyurcsány kudarcba fulladt programjait és a párt súlyos választási vereségét követően is hűek maradtak az első pillantásra vonzónak tűnő, viszont a közérdekkel garantáltan ellentétes elképzeléseikhez. A Horváth Csaba által idő előtt elindított főpolgármester-jelölti kampány, az ingyenes budapesti tömegközlekedés ígérete is az emberi butaságra épít, csakhogy a választópolgárokat nem lehet évek hosszú során át büntetlenül hülyének tekinteni.

A szocialista propagandaanyagokban csak jó hírként emlegetett javaslat gazdasági képtelenségét, a forráshiányos, évi több tízmilliárd forint adósságot termelő BKV-szolgáltatások ingyenessé tételének lehetetlenségét már többen is bizonyították, ám szinte senki nem szólt arról, hogy az indítvány a magyar állampolgárok jogegyenlőségét is súlyosan sértené. Horváth Csaba ugyanis egy új okmány, a Budapest kártya bevezetésére tett javaslatot, amelyet kizárólag az állandó fővárosi lakóhellyel rendelkező emberek kapnának meg, és csakis számukra lenne ingyenes a BKV járműveivel való közlekedés.

Ez viszont előnytelen helyzetbe hozná azokat a magyar állampolgárokat, akiknek továbbra is fizetniük kellene a tömegközlekedésért. Ha egy budapesti polgár ingyen járhatna dolgozni, egy miskolci vagy debreceni miért nem tehetné meg ugyanezt? Nem is beszélve azokról a hátrányos helyzetű térségekben élő személyekről, akik havi több tízezer forintot költve a közlekedésre, a lakóhelyüktől távol kénytelenek munkát vállalni. Továbbá közel egymillióra tehető azoknak az embereknek a száma, akik a fővárosban dolgoznak, de nem állandó lakói Budapestnek.
Demszky kártékony uralmának következményeként az elmúlt 20 évben több százezer ember költözött ki a fővárosból a Budapestet övező településekre. Az agglomerációban élő emberek száma már körülbelül háromnegyed millió és túlnyomó többségük a fővárosban dolgozik.

Sokuk számára a munkába járáshoz a lakóhelyük és Budapest közötti, továbbá a fővároson belüli közlekedés költségeit is meg kell fizetni. Helyzetük már most is hátrányos, ám rájuk mégsem vonatkozna a Horváth Csaba által meghirdetett ingyenes tömegközlekedés. Aztán azoknak a száma is több tízezerre tehető, akik Budapesten élnek a rokonaiknál, barátaiknál vagy albérletben, és a fővárosban dolgoznak, de állandó lakóhelyük máshol van. Bizony őket sem érintenék kedvezően az MSZP által meghirdetett jó hírek.

Aztán mi a helyzet azokkal a hajléktalanokkal, akik nem rendelkeznek semmiféle állandó lakóhellyel?

Budapesten élő magyar állampolgárként joggal várom el, hogy hazámban sehol ne legyen részem hátrányos megkülönböztetésben. Ebbe az is beletartozik, hogy a közlekedést illetően országunk egyetlen térségében vagy településén se kerüljek előnytelen helyzetbe az ott élőkhöz képest, ne büntessenek azért, mert budapesti vagyok. Teljesen természetes ugyanakkor, hogy mindezt a vidéken élő ember is elvárja, ha a fővárosban közlekedik. Főleg akkor, ha munkát végez, vagy hivatalos ügyeit intézi. Ezért jogegyenlőségi szempontból Horváth Csaba javaslata csakis akkor lehetne elfogadható, ha országunk teljes területén ingyenessé válna a tömegközlekedés. Ami jó téma lehetne egy sci-fi író vagy egy kommunista ideológus számára, de semmi köze napjaink magyar valóságához.

Varga Imre
barikad.hu