Nem árt a felvételi

Július 15-én körbefutotta a sajtót a hír, hogy a kormány visszaállítaná egyes hat és nyolc évfolyamos gimnáziumokban a szóbeli felvételit. A hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok esetén a szóbeli felvételi vizsgát 2008 nyarán szüntette meg a következő tanévtől az MSZP-kormányzat. A tervezetről Katanics Sándor, akkori MSZP-s képviselő tartott sajtótájékoztatót Veszprémben, 2008. május 24-én. Katanics az ilyenkor szokásos indokokkal érvelt, miszerint a szóbeli felvételi vizsga növeli a szelekciót és a szegregációt. Ezzel a kijelentésével részben egyetértek. Igen, szelektál! Mi más célja lenne a felvételinek? A felvételi arra szolgál, hogy az iskola kiválogassa azokat a gyermekeket, akikkel – személyiségüket megtapasztalva, és tudásukat felmérve – eredményesen tud dolgozni. Az a gyermek, aki a károsnak kikiáltott szelekciót félretevő rendszerben bekerül a számára nem megfelelő iskolába, vagy végigszenvedi a négy évet, vagy kimarad, lemorzsolódik. Kinek jó ez? Ki vállalhatja további sorsáért a felelősséget? A gyerekeknek is szükségük van az önkontrollra, az önmagukkal, képességeikkel való szembenézésre.

A szegregáció nem következhet be, ha a gyermeket megfelelő oktatási rendszer védi meg tőle. Az üres politikai szavak helyett a család, a közösség, a második esély iskolái, és egyéb oktatáspolitikai programok a tanulók érdekeit szolgálják. Ezeket a közösségeket és képzési szinteket kell megerősíteni. Amennyiben nincsen, akibe-amibe a gyermek belekapaszkodhasson, és egy nem megfelelően értékelő felvételi vizsga után kerül be az iskolába, elkerülhetetlen a szegregáció. Ez szegregáció még rosszabb, károsabb, mint a politikusok által hangoztatott.

A hat és nyolc évfolyamos gimnáziumokat érintő negatív folyamat 2008 után sem állt meg. Egy évvel később, 2009-ben, Magyar Bálint és Sándor Klára állt elő törvényjavaslatával, amelynek elfogadása megszüntette volna a nyolc évfolyamos gimnáziumokat. Ezt a javaslatot az Országgyűlés nem szavazta meg.

2001-ben a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumokba, 2004-től pedig a 9. évfolyamra felvételizők számára is bevezették a kompetencia alapú központi írásbeli felvételit, amely elsősorban a képességeket-készségeket, és nem a lexikális tudást méri.

Ma Magyarországon 102, nyolc és 156, hat évfolyamos gimnázium van. A jelenlegi kormány tervezete tehát ennyi iskolát érint, pontosabban ezek közül többet, vagy néhányat. A július 15-ei kijelentésről még nem sokat lehet tudni.

A középiskolai felvételi eljárást a 11/1994 MKM rendelet szabályozza. A 9. évfolyamba történő felvételi kapcsán lehetőség van a hozott jegyek, az írásbeli és a szóbeli felvételi alapján is dönteni. A szóbeli felvételi vizsga lehetőségével döntően a gimnáziumok, vagy a valamilyen irányban specializálódott szakközépiskolák éltek. Úgy gondolom, nem szükséges ecsetelni, miért van szükség a szóbeli felvételire, elbeszélgetésre. A rendelet szabályozza, hogy írásbeli vizsgát csak a központi feladatlapokkal lehet tenni.

Egy rosszul működő oktatási rendszerben valamiféle egységes mérési rendszert kitalálni a legkönnyebb. Az alaptudások különböznek, de a pontokat egyformán osztogatjuk. Az igazi kihívás: az oktatást nem kizárólag adminisztratívan javítgatni, hanem konkrét, emberközeli változtatásokat bevezetni. Elérni, hogy hazánkban az oktatás minőségének területi ingadozása ne legyen magas.

A szóbeli és írásbeli felvételit minden középiskolában célszerű kötelezővé tenni. A felvételi mellett meg kell határozni, hogy milyen tanulmányi átlag felett kerülhet be a tanuló a gimnáziumba, szakközépiskolába, szakiskolába. A felvételi vizsga központosított kompetencia-mérése nem megfelelő, hiszen az iskolák az ott tanítottakkal összefüggésben különféle készségeket szeretnének felmérni. Meggyőződésem, hogy az iskolák magasabb tudásszintet tudnak átadni, ha maguk dönthetnek a felvételi vizsga tartalmáról. Az MKM-rendelet kiemeli, hogy a felvételi vizsga csak a 8 évfolyamos anyagból kérhető. Ezt természetesen nem szükséges megváltoztatni, az iskola kezébe kell adni, hogy milyen ismeret felmérésével kívánja eldönteni, kiket tud megfelelő minőséggel tanítani. A tankötelezettség 18 éves korig tart. A tanulónak, akit nem vettek fel az általa megjelölt oktatási intézménybe, a kötelező felvételt biztosító iskolába kel járnia.

A felvételi másik előnye, hogy amit nehéz elérni, azt sokkal jobban megbecsüljük. A tanuló motiváltabb lesz a tanulásra és a jó eredmény elérésére. Sokszor hallom: minek igyekezzem? Ha itt nem, hát megy máshol! Felvesz egy másik iskola – mondják. Ahhoz, hogy megtanulják a tanulók becsülni a számukra megadott lehetőséget, szükség van a felvételire.

A felvételinek mindig volt jelentősége Magyarországon. Például az 1924. évi XI törvénycikk a középiskoláról meghatározza, hogy a polgári iskola után gimnáziumba csak felvételivel, vagy egyik iskolatípusból a másikba – amennyiben tantervi különbözőség áll fenn – különbözeti vizsgával lehet bekerülni. Az elemi iskolából történő továbblépéshez a törvények a bizonyítványra építettek. Ne feledjük, hogy a két világháború között a gyermeklétszám magas volt. A vallás- és közoktatási miniszter határozta meg az osztálylétszámokat. A bizonyítvány értéke nagy volt, hiszen gimnáziumba kivétel nélkül csak a legjobb tanulók kerülhettek.

Napjainkban az intézmények a fennmaradásukért küzdenek, ezért a színvonalat leviszik, a felvételik kiüresednek. Előfordul, hogy még meghallgatást is tartanak. Ennek célja gyakran nem más, mint, hogy az iskola megőrizze a tekintélyét a szülő, a gyermek és „saját maga”, azaz a felettes szerv előtt.

Nem elég tehát a szóbeli vizsgáztatás lehetőségének visszaadásáról beszélni. Meg kell követelni a tudást, és megoldani a hozzá való eljutást. A felvételi kötelezővé tételéről, a különböző iskolákba belépést jelentő tanulmányi átlagokról, és a tartalmi munkáról kell beszélni. Különben az oktatáspolitikában csak kevés pozitívumot tapasztalhatunk a jövőben. Az egyik eltörli, a másik visszaállítja ugyanazt a törvényt. És mikor lépünk előre?

Mészáros Domonkos
a Jobbik Oktatási Kabinetének alelnöke

barikad.hu