Zalai Károly szűrszabó iparművész életútja és munkássága X.

2.10 A mai bakonyi szűr

Mielőtt rátérnék a szűr bakonyi változatára, fontos előtte megvizsgálni azt, hogy maga a szűr szó mit jelent: a Magyar Néprajzi Lexikon szerint „Kettős jelentésű szó. Egyrészt anyag, szűrposztó, másrészt pedig az e szűranyagból készült, s ugyancsak szűrnek nevezett kabátféle felsőruha. […] A szűr szó feltehetően szláv eredetű, s ott éppen úgy, mint a magyar nyelvben eredetileg szürke posztót jelentett.”¹⁴ Terepre érkezésem előtti hetekben, mint ahogy azt Zalai Károly utóbb elmondta, meglátogatta egy újságíró, aki majdnem ugyanazt a kérdést tette fel, mint én: A szitának van köze a szűrhöz, mint ruhadarabhoz? A saját kérdésemet eléggé vonakodva tettem fel a szűrszabónak, mert magam sem voltam biztos annak komolyságával. Az én kérdésem így szólt: Van-e kapcsolat a szűr, mint ige és a cifraszűr között? Ekkor Zalai Károlynak kikerekedett a szeme: „Tulajdonképpen onnan jött át a szűr szó a szűrből.” És tovább folytatta azzal, hogy ennek rengeteg jelentése lehet egy időben: a szűr nem csak a hideget és a meleget szűrte meg, nem csak a szelet és esőt tartotta távol. A mester szerint a szűr egyik legfontosabb célja, hogy „kettéválaszt”. Szétválaszt tájegységeket (például bakonyit és biharit), nemeket úgyszintén (szűr csak a 19. század második felében lett női viselet, akkor is kivételes esetben, mintegy az ellenállás jelképeként az úri rétegben). A szétválasztás következő dimenziói már kicsit több magyarázatra szorulnak.

Gyerekszűr az 1970-es évekből, szintén állami védelmet élvez.Zalai Károly szerint „ténykedéseket” is elválaszt. Tulajdonképpen ez is igaz, annak fényében, ha megtekintjük a különböző tájaink munkamegosztását. A mi esetünkben az a példa az aktuális, mely szerint az Alföld juhtartása biztosította a bakonyi szűrszabó céhek alapanyag-szükségletét. Ugyanekkor magatartásokat, viselkedést is elkülöníthet.

Az ornamentikáról szóló fejezetben ki fogok térni arra, hogy milyen fontos szerepet játszott a leánykérő szűr, s ennek kapcsán, hogy vajon miért tették ki valakinek a szűrét? Mert természetesen nem volt a kérő megfelelő a család szerint. Tehát a szűr leánykérő fajtája elválasztja a megfelelőt a nem megfelelőtől is.

Ezen kívül kettéválaszt nemzeteket is. Györffy István munkájában olvashatunk nemzetiségiek szűrviseletéről, vagyis ebben az értelemben úgy tűnhet, hogy e téren a szűr választó ereje csorbát szenved. Itt a szűr mentségére az szolgál, hogy a nemzetiségiek szűrei nem hordoznak magukban semmiféle jelentést, mivel ezeken, az iparművész elmondása szerint nincs ornamentikai elem.

Mindezek után az idézett lexikon azon kijelentését, miszerint a szűr feltehetően szláv eredetű szavunk, felülvizsgálandónak tartom, mert a tárgyalt szó fenti jelentéseinek véleményem szerint alapja van.

Számomra mindebből az vonható le tanulságként, hogy Zalai Károly számára a szűrnek több jelentése is lehetséges, amelyek logikusnak is tűnnek. A fentiek alapján azonban véleményem szerint máshogy kellene néznünk a cifraszűr és az osztrák uralom, valamint a cifraszűr és a helyi, hagyományos világból kivetkőzött hatóságok kapcsolatait is. E téren a hatóság és a Habsburg uralom egy kategóriába sorolható. Az előbb említett két dolog nem abban a környezetben érlelődött, ahol a szűrt használták, következésképpen nem értették meg, milyen fontos szerepet tölt be az ezt hordó társadalmi rétegek körében. Ha az iparművész gondolatvilágát tartjuk szem előtt, akkor kijelenthető, hogy a szűr egy hihetetlenül komplex és kitüntetett szerepű viseletdarab, amit sem a hatóságok, sem a Habsburg uralom helytartói nem értettek, és feltehetően nem is akartak megérteni. A monetáris gazdasági rendszer Kárpát-medencébe való begyűrűzése alaposan felbolygatta az évszázadok óta működő falusi gazdaságokat, megjelent a pénz, a hagyományos értékek pedig a pénz világában egyre drágábbak lettek (noha ez más tényezőktől is függött). A szűrök ára is megnőtt, és ezért kellett a vevőknek sokszor törvénytelen úton előteremteni az árát. Nem azért készíttették, hogy új cifraszűrében mutogathassa magát mások irigy tekintete előtt, hanem azért, mert a szűr, még ha Zalai Károly szerint nem is minden szűrtípusnál, jó néhány, a közösség számára fontos jelentéstartalmat hordozott magában. Különösen a leánykérő szűr volt ekkor veszélyben, hiszen e nélkül meg se lehetett nősülni. Zalai Károly szerint ez tanúskodott gazdája személyiségéről, neki szánt vagyonáról, vallásáról, mindenről, amiről a lánynak és családjának tudnia kellett.

A mester állítása szerint alapanyagban két fajta szűr létezik: az egyik anyaga több rétegben összekallott nemez, a másik változaté viszont már szőve is van: „Jelenleg is létezik és készítenek, ez szövött, a daróc.” Zalai Károly a győri Audi gyár gépkocsijánál hő- és hangszigetelésre használt, gyapjú alapú, fél centiméter vastag nemezszerű anyagot alkalmazta szűr-alapanyagként. Ez az anyag fehér színű, és ebből csak a sima szűrt készítette el. Rátétnek azt a filcanyagot használta, ami pár évtizede még ismertebb volt, mint ma. Ezt régen rendszerint fekete színben lehetett látni, erre hímeztek, hogy aztán díszként feltegyék a falra. Ez is gyapjú alapú. Két hátránya van: egyrészt nem túl jó minőségű, de jelenleg csak ez felel meg rátéthez (no meg az igazi nemez, csak az még mindig drágább, mint ez). A másik probléma a színezés. A mester szerint ezeknek az anyagoknak a színlevédése igen hanyagul van megoldva. Volt már úgy, hogy az egyik kész szűr oldalán megfolyt a piros, és azt többé már nem lehetett kiszedni:

„Volt én nekem olyan hogy készitettem egy szürt és itt [mutat az Orbán Viktornak adott szűr oldalsó részére] ilyen fehérre a piros megfolyt. És azt ki se tudod venni. […] ezek az alapanyagok, amik vannak, már nem azok. Ami most meg [-van], például fonalat amit készittenek, még természetes szinezéssel, olyan horribilis összegér’ hogy fantasztikus milyen összegér’. […] kitalálták azt, hogy az [vagyis a régi, házi színkeverés] nem jó, elavult, ezér’ kitalálták ezeket a modern szintetikus szarokat, amig a pipaccsal ugyanugy lehet himezni vagy az almahéjjal ugyanugy lehet himezni zöldet, vagy a, mi a fenével, korommal feketét, ami soha nem jön ki! És akkor borecettel levédték, a szineket és az nem eresztette a szinit.”

Zalai Károly mindig úgy ellenőrzi le a filcanyagot, hogy először kis tételben megáztatja a filcet, és miután megszáradt, vasalóval, gőzöléssel rávasalja azt egy fehér ruhadarabra. Ha ott marad a filc színe, akkor az nem megfelelő minőségű.

Hímzéshez fonalat alkalmazott, de a fonal minősége itt is meghatározó: nem szabad műszálasnak lennie, és megfelelő vastagságúnak kell lennie. A vastag fonállal szaporább a hímzés, és a minták is szebb képet mutatnak. Fontos tényező emellett a fonal színe is. Általában a hímzést nem a mester végezte, hanem idősebb asszonyok. Sokáig dolgozott neki valaki, aki több évtizeden át hímzett. Zalai Károly nagyon meg volt vele elégedve, ez a hölgy még a színek arányaival is tisztában volt. Egy idő után azonban már nem tudta folytatni a munkát a keze miatt. Utolsó hímző asszonya Zalai Károly szerint, nem volt a legmegfelelőbb partner. A hímzést változó öltéstávolsággal végezte, egyes színek pedig túlzott mértékben játszottak szerepet. Mikor a szűrszabómesternél voltam, épp egy Erdélybe szánt, esküvőhöz készülő szűrön dolgozott:

„(…) én már odajárok egy hete a nyakára a himzőnőnek hogy má’ kellene, szombaton jönnének a szűrér’, mikor fogom megcsinálni? És hát most majd egy párat föbontatok vele mer’ most ösze fogja csapni. Szoval én meg keményen kell hogy fizessek neki érte.”

Az iparművész is pontosan ugyanazzal a munkarenddel dolgozott, mint a régi szűrszabók: először megtervezte a szűrt, a szabásmintát az anyagra terítve kiszabta a darabokat. Utána a darabokat rátéttel és hímzéssel együtt összevarrta. Egy cifraszűrhöz a következő anyagmennyiség szükséges: ha az alapanyag dupla széles, vagyis 1,40m, akkor átlagos férfiméretnél 4 és fél méter, rátéttel együtt (rátétmintázástól függően) 5m szükséges. Amennyiben az alapanyag szimpla széles, tehát 0,90m, akkor a szűrhöz 8m, a rátéthez pedig egy méter kell, (szintén rátétmintázástól függően, 19. kép). A motívumokhoz sablont sose használt (ezt nyomatékosan hangsúlyozta), krétával rajzolt előre, amit később letörölt az anyagról. Díszítmények felvarrásánál először rejtett láncöltéseket használt. Azért volt erre és a krétás megoldásra szükség, hogy előre meg lehessen nézni az elképzelt kompozíciót. Rendkívül fontos dolognak tartotta azt, hogy, mielőtt egy szűrnek nekiállt, minden esetben imádkozott azért, hogy a szűr jól készüljön el, hogy az méltó módon állhasson sorba a magyarság régmúlt szűrei mögé.

Lábjegyzet:

¹⁴ Szűr (szócikk). In: Ortutay Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon. Ötödik kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.
http://mek.niif.hu/02100/02115/html/5-256.html
Letöltés ideje: 2010-03-12

(folyt. köv.)

Gyenge Szabolcs
barikad.hu