Zalai Károly szűrszabó iparművész életútja és munkássága XII.

Zalai Károly munka közben2.12 Műhely, szerszámok

Az iparművész nem ugyanott dolgozik, mint ahol az általa berendezett szűrmúzeum is van. Ha a ház bejáratával szemben állunk, akkor tőlünk balra láthatunk egy ablakot. Ott volt berendezve a műhely, ami egy nagyon szűkös, zsúfolt kis terület, valójában csak egy személynek való. Ha egyikünk ki akart menni onnét, a másikunknak el kellett húzódnia. Itt 3 asztal állt: a bejárat szemszögéből tőlünk balra, a sarokban volt egy, amin egyébként nem volt semmi állandó a lámpán és a gőzvasalón kívül, itt fektette fel Zalai Károly az anyagokat. Ettől az asztaltól jobbra, az ablakkal szemben, és a jobb sarokban is egy-egy varrógépes asztal állt, melyeken Singer varrógépek voltak. A falakon, a két sarokban polcok is fel voltak fúrva, ezeken különféle alkatrészes és varrógép-szerszámos dobozok, valamint a rádió voltak. A varrógépes asztaloknál álltak a támla nélküli székek.

Zalai Károly szerszámai a következők voltak:

1. Singer varrógépek. Az egész házban 4-et számoltam össze belőlük, ebből egy a szűrmúzeumban van, a bejárattal szemben az ablak előtt, ez nem volt már használatos. A második sem volt szolgálatban, kissé rozsdásan, gépszíj nélkül tengődött a műhely ablakának párkányán, a szabadban. A harmadik és a negyedik már használatban volt, ezek voltak a műhelyben. Mindkét gép igen egyszerű volt a mai műanyag, beprogramozható varrógépekkel szemben. Egyiket sem lábbal kellett hajtani, hanem villanymotorral és hozzá kötött pedállal működtek. Lehetett rajtuk szabályozni az öltéstávolságot és tudtak cérnát is felorsózni. E gépek csak fém alkatrészekkel bírtak, ezért messze jobbak, mint a mai típusok, melyeket pár év után javítani kell, de akkor már az sem éri meg, így venni kell egy újat. Zalai Károly már csak azért is ragaszkodott ezekhez a régi masinákhoz, mert ezekről jól tudta, mit bírnak el. Minden előnyük ellenére volt egy probléma: ha egy alkatrészük elromlott, mert elöregedett, vagy baleset történt vele, akkor nem lehetett újat beszerezni. Ilyenek voltak például a géptűk is: ha ezek egyszer eltörnek, akkor nem lesz, ahonnan újakat lehetne rendelni.

2. Ollók közül a finn Fiskars cég által gyártott nagyméretű típusokat kedvelte, mert ezeket nem kell sokszor élezni, nagyon jó minőségűek. Volt még egy cikk-cakkos olló is, ami idősebb volt, mint az előzőek. Ennek hátránya, hogy nem lehet élezni.

3. A mester nem mindennapi vasalót használt. A szimpla, egyszerű vasaló hozzá volt csatlakoztatva egy tartályhoz, amin egyébként is állt. Ebbe a tartályba kellett önteni a vizet, itt forrt fel, amit a vasalón keresztül lehetett kigőzölni. Zalai Károly állítása szerint ez a megoldás azért jobb, mint a mai beépített tartályos, háztartási vasalók, mert ennél a vasalós rész nem, vagy csak kevésbé vízkövesedik el.

4. Ha fércelni és hímezni kellett, azt hagyományos, nagyméretű tűvel tette. Az iparművész elmondása alapján sem régen, sem pedig ma nem lehet ilyen tűvel átszúrni az anyagot. Régen ugyanazzal a háromszögletű tűvel dolgoztak a szűrszabók, mint a szűcsök. Ezt a tűt folytonosan élezni kellett; ilyet Zalai Károly nem használt. Úgy végezte az öltéseket, hogy meghajlította az anyagot, és a tűt ferdén szúrta bele, de még így is erőt kellett hozzá kifejteni.

5. Az erőkifejtésnél nem volt mindegy, hogy milyen gyűszűt alkalmazott. Ez a gyűszű is épp olyan ritkaság, mint a varrógépek. Nem rendelkezett tetővel, mivel nem is volt rá szükség, ugyanakkor nagyobb átmérője volt, így csak a hüvelykujjra lehetett felhúzni. A gyűszű legfontosabb része a rézbetét volt, ami a gyűszű belső, ujj felé eső részét képezte. Mikor a mester ráhúzta a hüvelykujjára, felvette a test melegét, így nem csúszott le a gyűszű az ujjról. Zalai Károly szerint ilyet ma már nem lehet kapni sehol, esetleg készíttetni lehetne. A hagyományos, kupakos gyűszűkkel semmire nem ment volna, a tű szétlyukasztotta volna a gyűszűt, sérülést okozva az ujjon is.

6. További szerszám volt még az ollóélező, a vonalzó és számos egyéb kiegészítő eszköz, melyek minden szabónál megtalálhatóak. Méretezésnél centiméterben számolt, a régi szűrszabók sing mértékegységét nem tartotta célszerűnek.

7. A szűröket ma is védeni kell a kártevőktől. A mester 1732-ből talált egy szűrkezelési receptet: szárított és megőrölt vadgesztenyét össze kell keverni szalmiákszesszel és búzaliszttel. Ez a keverék legyen olyan állagú, hogy azt kenni lehessen. A keverékkel az egész szűrt le kell kenni. Miután megszáradt, le kell kefélni a szűrről. Zalai Károly szűrmúzeumát tekintve már máshogyan szokott eljárni: maszkot szokott feltenni az arcára, és féregirtó kemikáliával végigpermetezte a szobát, ezután jó két napig nem is nyitott be. A védelem így vált teljessé.

(folyt. köv.)

Gyenge Szabolcs
barikad.hu