Jó úton halad a székely termékek népszerűsítése

Mi a különbség a védjegy és a márkanév között? Gyengíthetik-e egymást a párhuzamosan létező székelyföldi márkanevek? Ezekre a kérdésekre is keresték a választ szeptember 2-án Homoródfürdőn szervezett megbeszélés résztvevői.

A székely termékek kapcsán tartottak fórumot vállalkozók, civilszervezetek és termelői egyesületek képviselői szeptember 2-án a homoródfürdői Lobogó Panzióban Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyéért Egyesület szervezésében, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának támogatásával. Ősszel konferenciát tartanak e témában, de addig is helye van egy ilyen találkozónak „menet közben”, mondta Borboly Csaba, a megyei önkormányzat elnöke, aki ismertette az általa vezetett intézmény elmúlt két évben tett lépéseit a vidékfejlesztés és a gazdák érdekében. Mint elhangzott, Hargita Megye Tanácsa létrehozta a Programok és Vidékfejlesztési Igazgatóságon belül a vidékfejlesztési osztályt (ez a múlt hónapban történt átszervezések nyomán aligazgatóság lett), amelynek egyik feladata az értékesítés, a szakmai és érdekszövetségek megalakulásának elősegítése, a kistérségek és a LEADER program segítése, a különböző kormányzati szervekkel és azok Hargita megyei igazgatóságaival, illetve az erdőtulajdonosokkal, állattartókkal és növénytermesztőkkel való kapcsolattartás, a piacra jutás és az értékesítés folyamatának elősegítése, valamint a helyi és hagyományos termékeink népszerűsítése.

A megyei tanács első nagy lépése a helyi, hagyományos termékek népszerűsítése útján 2008 decemberében a Székelyföldi közösségi, majd 2009 januárjában a Székely termék kommunitáris védjegy levédésének kezdeményezése volt, amelyekkel promoválni kívánja a Székelyföldön előállított termékeket és szolgáltatásokat Romániában, Magyarországon és más országokban. Ma már mindkét védjegy a megyei önkormányzat tulajdonában van, és folyamatosan érkeznek a kérelmek a védjegyhasználatra, melyet az erre a célra létrehozott bizottság díjmentesen ítél oda az arra érdemes termékeknek.

Borboly Csaba fontosnak nevezte a gazdaegyesületeket, mivel csak összefogással, összehangolt tevékenységgel lehetnek versenyképesek a székelyföldi termelők. A megyei tanács elnöke kitért arra is, hogy sajnos Hargita megyében egyetlenegy vágóhíd sem működik, ezért Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Szarvasmarha-tenyésztők Egyesülete támogatná a kis vágóhidak létrehozását. Ehhez azonban az RMDSZ parlamenti képviselőinek hathatós közbenjárására is szükség van, mivel több törvényt kell módosítani ahhoz, hogy ezeket a kis vágóhidakat vagy vágópontokat működésbe helyezzék.

„Ha a székely termékeket Hargita megyei termékként népszerűsítettük volna a Cora áruházlánc magyarországi üzleteiben, nem értünk volna el ekkora sikert a Székely Hetek rendezvényen” – jelentette ki Borboly Csaba, hangsúlyozva a székely megyék – Hargita, Kovászna, Maros – összefogásának jelentőségét, egyben üdvözölve a jelen levő Gazda Zoltánt, a háromszéki Székely Termék Egyesület elnökét és Kozma Bélát, a Kovászna Megyei Agrárkamara aligazgatóját.

Ábrahám Emma, a megyei tanács vidékfejlesztési aligazgatóságának vezetője a Székely termék minősítésről beszélt, ismertette azokat a lépéseket, amelyek odáig vezettek, hogy már működik a védjegyet odaítélő elbírálóbizottság. A Székely Gyümölcs Egyesület részéről Már István mutatta be a norvég támogatású Hagyományaink gyümölcsei című projektet, amelynek során Udvarhelyszék falvainak gyümölcstermesztését, illetve erdei gyümölcseit térképezik fel. Már István felhívta a figyelmet arra, hogy a szóban forgó vidéken több gyümölcs kihalófélben van, például almából 29 tájfajtának az előfordulási aránya alig egy százalék. Ezért a projekt célja megmenteni ezeket a fajtákat, és gazdasági értéket teremteni. Ezért is alakult meg a Székely Gyümölcs Egyesület, amelyet 28 gazda alapított, aki részt vett egy tavaly ősszel indult képzésen, és most augusztusban vizsgázott le.

A Polgár-Társ Alapítvány részéről Potozky László igazgató mutatta be az általuk létrehozott Transylvania Authentica védjegyet. Ezzel az a céljuk, hogy ápolják Erdély kulturális örökségét, és erősítsék a helyi identitástudatot. A védjegyet a sajátos, hiteles, hagyományos termékek kaphatják meg négy kategóriában: vendéglátás, élelmiszer/ital, kézműves-népművészeti termékek és élményszolgáltatás. Egyik fő kritérium a Transylvania Authentica odaítélésében, hogy az igénylő vállalkozás Erdélyben legyen bejegyezve, és csakis hagyományos terméket állíthat elő, illetve forgalmazhat. Az elmúlt két évben 21 termelő jelentkezett, és ebből 16 felelt meg a kritériumoknak.

Gönczi Dezső, az Elan Trio Kft. marketingfelelőse a Góbé terméket
ismertette, amely a Merkúr székelyföldi üzletlánc saját kereskedelmi márkája, és hat kategóriában 19 termelőtől összesen 90 termék viseli ezt a nevet. Gönczi szerint jogi akadályok, az úgynevezett ovális pecsét nehezíti a dolgukat, valamint a kapacitási korlátok.
Gazda Zoltán az általa vezetett Székely Termék Egyesület történetét és tevékenységét mutatta be. Mint elmondta, céljuk a tudatos fogyasztói magatartás kialakítása Székelyföld lakóiban. Gazda szerint a székely termékek minőségben nem maradnak alul a máshol előállított árukkal szemben, és ezeket a vásárlóknak előnyben kellene részesíteniük.
A hozzászólók egyike, Tulit Attila, a T3 Kiadó vezetője javasolta, hogy szellemi termék is szerepeljen a Székely termék védjegy kategóriái között. Kolumbán Gábor, a Civitas Alapítvány a Polgári Társadalomért kuratóriumának elnöke szerint a védjegy kritériumrendszerében a nyersanyagot is figyelembe kellene venni, mert csak így védekezhetünk hatékonyan a globalizáció negatívumaival szemben. Például a mustár ne csak itt készüljön, hanem az alapanyagul szolgáló mag is helyben termesztett legyen, és a kürtőskalácsot se importlisztből süssék. Az utóbbi felvetést Könczei Csaba, Kovászna Megye Tanácsának mezőgazdasági igazgatója nem tartotta helyesnek, mivel a vidék éghajlata miatt a székelyföldi termelők nem vehetik fel a versenyt egy aradival például mustármag- vagy gabonatermesztésben. Ez a probléma felmerült a húskészítmények kapcsán is, amire válaszul Borboly Csaba kifejtette, hogy mivel rengeteg tiltó jogszabály van, azokat kell megváltoztatni, hogy vágópontokat létesíthessenek, és így lehetőség legyen helyben tenyésztett állatok húsát feldolgozni.

Szatmári Ferenc, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség elnöke az elbírálóbizottság tagjaként szólt hozzá a vitához. Szerinte nem lehet százszázalékos kritériumokat állítani, és a székely kovács által készített patkó úgyis székely terméknek számít, a Székelyföld hírét viszi a világba, még ha nem is itteni vasból készült.

Arra a felvetésre, hogy a vásárlókban zavart okozhat a több, párhuzamosan futó márkanév, Borboly Csaba azt válaszolta, hogy jól elférnek egymás mellett a különböző márkanevek, nem gyengítik egymást, és összehangolt munkára van szükség, hogy ez így is maradjon. Boros Csaba, az Elan Trio Kft. tulajdonosa a félreértések elkerülése végett elmagyarázta, mi a különbség a minőségi védjegy és a márkanév között. A márkanév a vállalkozó sajátja, míg a védjegy a közösségé – ezek pedig egymást erősíthetik.

A rendezvényen jelen voltak Benyovszki Lajos, Tordai Árpád, Vass Árpád András megyei tanácsosok, valamint Sófalvi László, a megyei önkormányzat alelnöke. Utóbbi a fórum végén Ábrahám Emma aligazgatóval együtt átadta az okleveleket azoknak a gazdasszonyoknak, akik elvégezték a megyei tanács keretében működő Hargita Megyei Mezőgazdasági Kamara tanfolyamát, majd a jelenlévők hagyományos székely termékeket kóstolhattak meg.

Az eszmecsere folytatódik az őszre tervezett csíkszeredai konferencián.

barikad.hu