Botrány a válogatott körül (frissítve)

Huszti Szabolcs azt kérte a magyar labdarúgó-válogatottat irányító Egervári Sándortól, hogy egy ideig ne számítson rá a válogatottnál, mert ő a klubcsapatában szeretné újra felépíteni magát. A Zenit légiósa nyílt levélben tudatta döntésének okait, ezt változtatás nélkül tesszük közzé.

Huszti Szabolcs levele:

„Elszomorít, hogy azt olvastam egyik-másik internetes sportoldalon, hogy kedden földúltan távoztam a Szusza Ferenc Stadionból, azt pedig egyenesen fölháborítónak tartom, hogy a pepsifoci.hu azt állítja cikkében: azért voltam feldúlt, mert nehezen dolgoztam fel a mellőzöttséget.

Elhiszem, sokakat meglepett a döntésem, pedig nem hirtelen felindulásból határoztam el, hogy lemondom a válogatottbeli szereplést. Nem a moldovaiak elleni meccs után született ez a döntés, ha a pályán vagyok és – mondjuk – két gólt szerzek, akkor is ugyanígy teszek.

Először akkor fogalmazódott meg bennem ez a gondolat, amikor az angolok elleni mérkőzést megelőző edzésen a szakvezetőség azzal vádolt, hogy motiválatlan vagyok. Rólam, aki mindig a maximális odaadásra törekedett, azt feltételezte Egervári Sándor, hogy lélektelenül készülök. A barátságos összecsapás után már jeleztem néhány társamnak, hogy nem szimpatikus nekem az a légkör, ami a csapat körül kialakult, a svédországi Eb-selejtező pedig végérvényesen rádöbbentett, nem tetszik az az út, amelyen járunk.

Tiszta a lelkiismeretem, mert a véleményemet – amit eddig, s amit a következőkben elmondok – személyesen Egervári Sándorral is megosztottam. A Moldova elleni összecsapás után jeleztem a kapitánynak, hogy szeretnék néhány percet kérni az idejéből. Négyszemközt beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy sajnos az utóbbi időben kevés szerepet kapok a klubcsapatomnál, ezért a jövőben a Zenitre kívánok koncentrálni, ott kiharcolni, hogy stabil csapattag legyek – ezzel pedig megkönnyítem az ő dolgát is, nem kell, hogy számoljon velem a kerethirdetéseknél, nem kell, hogy megmagyarázza, mi az oka a mellőzésemnek…

Sanyi bá’ a meccshiánnyal magyarázta, hogy nem jut nekem főszerep a válogatottnál, amit el is fogadok, ugyanakkor azt nem tartom korrekt húzásnak, hogy több társamnál nem veszi figyelembe, milyen és mennyi szerep jut az adott futballistának az egyesületében. Való igaz, az utolsó két Zenit-mérkőzésen nem kerültem a keretbe, de majd’ száz Bundesliga-, körülbelül húsz francia és jó néhány orosz bajnoki, valamint nemzetközi találkozó van a hátam mögött –, míg aki kezdőként jut szóhoz a válogatottnál, sosem játszott külföldön, vagy felnőttmeccse sincs nagyon. Mondjuk érdemes megnézni, Van der Vaart vagy Huntelaar úgy húzóember a hollandoknál, hogy az elmúlt évben perceket kaptak a klubjukban. Klose pedig úgy volt gólzsákja Németországnak a világbajnokságon, hogy nem volt stabil helye a Bayernben, de Podolski válogatottbeli szerepe sem attól függött, milyen szerep jutott neki annak idején a müncheni együttesben.

Ezért mondom, fura, hogy Hajnal Tamást, akinek eddigi teljesítményét Németországban nagyra értékelik; Vanczák Vilmost, aki évek óta alapember Svájcban; vagy éppen Huszti Szabolcsot, akit minden állomáshelyén megbecsültek, olyanok helyettesítenek, akik a gyengébb színvonalú magyar bajnokságban szerepelnek. Én nem fogok visszatérni az NB I-be, nem igazolok a Videotonba, hogy sztenderd válogatott lehessek. Alig vártam, hogy kikerüljek külföldre, és azt tanácsolom minden magyar focistának: amint lehetősége van, igazoljon ki, mert ég és föld a különbség a hazai és a külföldi labdarúgás között. Azt hiszem, ezt alátámasztja, hogy a Vidit a Maribor simán kiejtette az Európa-liga selejtezőköréből, a Basel pedig könnyedén átgázolt a Debrecenen – hogy csak a jelenlegi állapotokra mutassak rá.

Én mindig híve voltam a pozitív hozzáállásnak, éveken át hangoztattam, az eredményhez szüksége van a válogatottnak a szurkolók és a média felől érkező támogatásnak, de ami most zajlik, annak köze sincs a realitáshoz. Az hülyítés. Az nevetséges. Simán kikaptunk Svédországban, de dicsérjük az első félidőt, miközben momentumunk sincs – a házigazdáknak pedig ziccerei egymás után. A meccset közvetítő riporter dicshimnuszokat zeng a produkcióról, egekbe emel játékosokat, a stúdióban ülő szakkommentátorok pedig fényezik az edzőt, és fejlődésről beszélnek. Szerencsével, kínkeservesen megverjük Moldovát, és elégedetten értékelünk. Tavaly, amikor oda-vissza felülmúltuk a moldovaiaknál jelentősen nagyobb erőt képviselő Albániát, akkor természetesnek vettük a sikert. És hiába álltunk helyt becsülettel Svédországban, s játszottunk jobban egy félidőn át ellenfelünknél a vb-selejtezőn, kizárólag a végeredmény, a 2–1-es vereség volt a téma. Holott az előző stockholmi és a múlt pénteki negyvenöt perc között hatalmas volt a differencia. Persze tiszta sor, hogy egy külföldi trénernek nehezebb elfogadtatni magát egy idegen országban, de Erwin Koemant végig bírálták, most, hogy magyar edzőnk van, most aztán határtalan a türelem.

Azt is elmondtam Egervári Sándornak, hogy érdekesnek találom Mezey György szerepét. Amikor hazaértünk Stockholmból, gratulált a Vidi-játékosoknak, majd meglátta Czvitkovics Pétert, tőle azzal búcsúzott: „Magának majd a keddi meccs után”. Aztán Peti valamiért kezdőként kapott helyet a gárdában úgy, hogy az azt megelőző két meccsen még a keretbe sem került. Angliában azzal indokolta kihagyását a kapitány, hogy nála az értékrend számít, és abban Hajnal és Huszti előrébb áll. Állt – ezt már én mondom... Amikor ezt felhoztam, Sanyi bácsi azt mondta, ez csak véletlen egybeesés. Arra viszont szerintem nincs magyarázat, hogy amikor én otthagytam a válogatottat, féléves büntetést szabott ki rám a szövetség, Gera Zolit pedig nagy csinnadrattával hívta vissza az MLSZ – miután csapatkapitányként otthagyta Dániában a társaságot. Ráadásul Juhász Rolandtól hirtelenjében elvették a karszalagot, és visszakerült Zolihoz. Most még véletlenül sem Gerzson ellen szólok, ő régóta barátom, megbeszéltem vele ezt a témát, ismertettem vele a véleményemet, pusztán arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy a válogatottnál jelenleg nem azonos a mérce.

Szóval bőven van olyan dolog, ami véleményem szerint nem normális, és sajnos rajtam kívül több játékosnak is feltűntek ezek az érdekességek – más kérdés, hogy én úgy határoztam, ezt nem tartom magamban. Nem szeretném, hogy a döntésemmel lavina induljon el, ugyanakkor azon sem lepődnék meg, ha a jövőben más is felállna.

Aki ismer, tudja, milyen fontos szerepet töltött be az életemben a válogatott, büszke vagyok az eddigi ötvenegy meccsemre, különösen, hogy az ötvenediket a Wembleyben értem el, ugyanakkor sajnálom, hogy ilyen körülmények között, ilyen módon fejezem be a nemzeti csapatban való szereplést. Átgondolt, megfontolt döntést hoztam, mert úgy vélem: karrieremből így tudom a maximumot kihozni, ráadásul úgy ítéltem meg, ha rávilágítok a csapat háza táján lévő problémákra, azzal a magyar futball ügyét is szolgálom.”

Egervári Sándor értetlenül áll Huszti Szabolcs ma megjelent nyílt levele előtt, amelyben a válogatott szereplést lemondó középpályás élesen kritizálja a nemzeti csapat körül uralkodó légkört. A szövetségi kapitány egyetért Huszti levelének első felével, de a második részén megdöbbent.

– Becsapottnak érzi magát?

– Inkább csalódott vagyok, mert az én tisztességem úgy kívánta, hogy egy négyszemközti, kulturált hangvételű beszélgetés csak rám és Huszti Szabolcsra tartozik – mondta a Nemzeti Sportnak Egervári Sándor. – Ehhez én tartottam magam, és arra kértem őt, hogy ne döntsön elhamarkodottan. Abban maradtunk, hogy később újra átbeszéljük a történteket, de most értetlenül állok a lépése előtt. A játékos kinyilatkoztatása nem engem minősít, de ne várjon tőlem senki magyarázkodást, már csak azért se, mert az én lelkiismeretem tiszta.

– Haragszik a játékosára?

– A levél tartalmának első részében azt olvastam vissza, amiről beszélgettünk Huszti Szabolccsal, vagyis semmi meglepő sincs benne, mondom, talán annyi, hogy nem számítottam arra, hogy ez nyilvánosságra kerül. A végén azonban olyan jelzőket használ a játékos, amelyek szóban nem hangzottak el, és különösen a válogatott keretre, a közösségre mond sértő megjegyzéseket. A megdöbbentő az, hogy semmilyen jele nem volt a kifakadásának, a munkamorálja is rendben volt. Igaz, azt megemlítettem, hogy az utóbbi hetekben nem úgy alakult a pályafutása a Zenitben, ahogy azt vélhetően eltervezte.

Király Gábor szerint Egervári Sándor szövetségi kapitány nem bántotta meg Huszti Szabolcsot, aki csütörtökön egy éles hangvételű nyílt levélben mondta le a válogatottban való szereplést. A nemzeti csapat kapusa úgy érzi, szereptévesztés egy játékostól az, ha az összeállítást véleményezi, Huszti levele pedig szerinte elsősorban nem a válogatottról, hanem a játékos frusztráltságáról szól.

Mint Huszti közleményéből kiderül, először akkor fogalmazódott meg benne a válogatottság lemondása, amikor az angolok elleni meccs előtt Egervári kritizálta a teljesítményét - Huszti megfogalmazásában azzal vádolta, hogy motiválatlan.

Egervári csütörtökön az [origo]-nak elmondta, valóban sor került egy ilyen beszélgetésre, mert szerinte a játékos alacsony fordulatszámon mozgott az edzésen, ám részéről ez egy jobbító szándékú észrevétel volt. A beszélgetésen jelen volt Király Gábor is, akit azért hívott félre a szövetségi kapitány, mert ő meg túlpörgött a foglalkozáson.

Az egy hároméves megszakítást leszámítva 1998 óta válogatott Királytól megtudtuk, hogy ez a bizonyos beszélgetés az Egervári-féle válogatott első edzése után zajlott le, és szerinte a szövetségi kapitány Husztinak címzett mondataiban semmi bántó nem volt. "Először nem is emlékeztem az egészre, csak később jutott eszembe, mire gondolhat Szabolcs" - mondta az [origo]-nak az 1860 München kapusa. "Szerintem teljesen normális módon beszélt velünk a kapitány, nem negatív értelemben mondta, amit mondott, és akkor Szabi se reagált úgy, hogy őt most megbántották. Én mindig úgy voltam a futballal, hogy amíg lehet, tanulni akarok, az edzőnek pedig az a feladata, hogy szakmai útmutatást adjon, hisz ő a felelős ember a válogatottnál."

Király azt mondja, meg tudja érteni Huszti elkeseredettségét, hiszen a klubcsapata után a válogatottban is megkérdőjeleződött a pozíciója, ezt pedig nem könnyű feldolgozni, de előbb-utóbb minden futballistának túl kell esni rajta. "Szabolcs nem lett rosszabb játékos, de változnak az idők, előbb-utóbb megjelenik egy fiatalabb generáció. Kérdés, hogy mindezt hogyan kezeled. Szabolcs talán most találkozott először azzal, hogy nem érzi a bizalmat, szembesült vele, hogy már ő sem húszéves, és ez frusztrálja. Túl kell lendülnie ezen, én nagyon bízom benne, hogy nemsokára újra látunk majd Huszti-gólokat" - fogalmazott a kapus, aki szerint Huszti nem vágta el magát a válogatottnál, hiszen Gera Zoltán számára is volt visszaút.

Huszti azt állította a levelében, hogy nem azonos a mérce a válogatottnál, példaként a tapasztalatlanabb Videoton-játékosok szerepeltetését, illetve éppen Gera esetét hozta fel, megemlítve, hogy amikor 2007-ben ő hagyta el a válogatottat, a "nagy csinnadrattával" visszahívott Gerával ellentétben őt fél évre eltiltotta az MLSZ.

"Nem tudom, hogy megbeszélte-e mindezt Zolival, ha pedig nem, akkor miért nevesítette őt" - mondta erről Király, a hazai játékosok favorizálásáról azonban nem akart véleményt formálni, mert szerinte ez szereptévesztés lenne, "a játékosnak az dolga, hogy játsszon, míg a taktikáról és az összeállításról az szakvezetésnek kell döntenie".

Korábban Bognár György volt válogatott labdarúgó arról beszélt a Sport1 csatorna egyik műsorában, hogy tudomása szerint még Erwin Koeman kapitánykodása alatt klikkek alakultak ki a válogatottnál, Huszti mostani mondatai pedig szintén arra utalnak, hogy éles törésvonalak húzódnak a játékosok egyes csoportjai között.

"Nem szeretnék nyilvánosan a csapat belső ügyeiről beszélni" - mondta erre Király. "Mindenki a saját elgondolásai alapján építi a karrierjét, de szerintem, ha a nyilvánossághoz fordulsz, akkor vagy mindent elmondasz, vagy csak vagdalkozol. Ha valaki ki akar tálalni, tegye meg, máskülönben viszont inkább ne mondjon semmit. Szabolcs most elmondott néhány dolgot, sok olyanról viszont hallgatott, amelyek talán más színben tüntetnék fel őt. De szerintem ez az egész nem is annyira a válogatottról szól, hanem arról, hogy sok minden felgyülemlett Szabolcsban, és ettől frusztrált lett.

Huszti úgy véli, a mostani válogatottról a gyengébb teljesítmény ellenére is dicshimnuszokat zengenek a médiában, míg Erwin Koeman csapata a jelenleginél sokkal jobb produkciók után is csak bírálatokat kapott. Kíváncsiak voltunk, vajon Király szerint jobb vagy rosszabb lett a válogatott a kapitányváltás után.

"Ezt három meccs után lehetetlen összemérni, eddig elég kevés időt töltött együtt az új keret, a játékosok ismerkednek a vezetőkkel, a taktikával és egy részük egymással is. A feladat mindenesetre adott, én pedig mindig is az aktuális kihívást tartottam szem előtt, próbálok csak az én dolgomra koncentrálni. Egyébként meg tök mindegy, hogy te jól vagy rosszul érzed magad, vagy éppen hogyan értékeled a játékod, a végén úgyis az eredmények beszélnek majd."

Király egyelőre nem tudja megítélni, hogy Huszti nyilatkozata milyen hatással lesz majd a válogatott jövőre, szerinte elsősorban mindenkinek magában kell feldolgoznia ezt az ügyet ahhoz, hogy a csapategység is megfelelő legyen.

nso.hu, origo - barikad.hu