Vona Gábor: A konc

Cikk Front kép - 280x185: 

Bayer Zsolt egy vidéki fellépésén Csongrád megyében állítólag – nincs rá bizonyíték, csupán egy barátom beszámolója – arról beszélt, mennyire jó a Fidesz  önkormányzatokkal kapcsolatos törvényi átalakítása, amely révén csökkentek a településeken és a megyékben a képviselői helyek, mert így az MSZP és a Jobbik tagjai számára kevesebb lehetőség kínálkozik majd, mint amire számítanak, így azok szépen összevesznek a koncon. Hogy a fenti eszmefuttatás elhangzott-e vagy sem, és ha igen, akkor így vagy másképp, most lényegtelen. A lényeg, hogy a kormány ezzel kapcsolatos intézkedéscsomagja mögött valóban ez a szándék húzódott meg.

Egyrészről kellően populista a javaslat, hiszen az emberek mindig tapsolnak, ha a politikusok száma csökken. Ez egyébiránt az országgyűlési képviselők esetében a Jobbik által is támogatott indítvány volt, de az önkormányzatoknál más a helyzet. A takarékossági szempontot mi is támogatjuk, de ennél fontosabb szempont a helyi közélet átláthatósága és tisztasága. Amennyiben a települések vezetése egy szűkülő klikk kezébe kerül, akkor az növeli a korrupció veszélyét, így a létszámcsökkentés vámján befolyt megtakarítás könynyen elúszhat az átláthatóság elvesztése miatti pénzlenyúlások révjén. Sokkal korrektebb lett volna a kormány részéről azt mondani, hogy az önkormányzati képviselők tiszteletdíjára fordított adóforintok összegét felezzük meg, de ne nyúljunk a képviselők számához, mert az biztosíthatja a helyi közélet széles alapokon nyugvó átláthatóságát. 

Persze tudom, hogy nincs tökéletes megoldás, és hogy jogos az is, amikor azon morfondírozunk, minek egy településen ennyi képviselő, csupán jelezni szerettem volna, hogy önmagában a létszámcsökkentés még nem jelent megtisztulást. Sőt! Másrészről viszont vegyük észre, hogy a javaslat mögött valóban meghúzódik egy, a versenytársakat legázoló indíték. A Fidesz kormányzati megbízatása, kétharmados parlamenti többsége és várható önkormányzati sikere olyan emberszivattyút teremtett, amely komoly humánpolitikai problémát okozhat. Most nem az a dilemmája, hogyan tudja elhelyezni kulcspozíciókba az embereit, hanem az, honnan szerez annyi megbízható kádert, amennyire most szüksége van. Számára így a csökkentett önkormányzatiság egyáltalán nem áldozat, hanem kényszer, míg a többi pártnak valóban okozhat nehézségeket.

A Jobbik számára persze a Bayer Zsolt által véltnél jóval kevesebbet, mert bár valóban vannak konfliktusok egy-egy önkormányzati tisztségre való jelölésnél, de azt nem a helyek számának csökkenése okozza, hanem teljesen természetes velejárója egy ilyen választásnak. És ne feledjük, lehet, hogy kevesebb önkormányzati helyet osztanak ki, mint a korábbi ciklusokban, de a Jobbik számára minden egyes hely eggyel több, mint amivel korábban rendelkezett. Nekünk minden apró települési feladat egyegy újabb tégla a magunk építményéhez. Az építmény pedig egyre nagyobb és erősebb.

Az MSZP számára valóban komoly gondokat okozhat a létszámcsökkenés, hiszen egyik napról a másikra ezernyi státusza szűnhet meg, ezernyi kádere kerülhet utcára. Ezek a tömegek ott fognak dörömbölni Mesterházy Attila ajtaján, és nem biztos, hogy egy Michael Jackson-féle hátra-séta, vagy egy elnevetgélt „bikicsunáj” elég lesz a megnyugtatásukhoz. (Ha valaki még nem látta volna, mindenképp nézze meg a szocialisták vezérének salgótarjáni kampányshow-ját!) De ez legyen az ő problémájuk, mi törődjünk a magunk dolgával. Az önkormányzati kampány meg kezdődött, és ahogy az várható volt, megint nem a programok, az érvek versenye, hanem a lejáratás, mocskolódás és rágalmak mocsarában fogunk fürödni. Ha tetszik, ha nem.

A Jobbikkal szemben körülbelül két évig tehetetlen volt a parlamenti garnitúra, amely semmilyen ellenszert nem talált arra, hogyan állítsa meg az új erő világviszonylatban is elképesztő méretű növekedését. Aztán idén márciusban megindult egy eszeveszett ellenkampány, amely kifejezetten a lejáratásról, a rágalmakról szólt, olyan erővel és olyan alacsony szinten, amire a magyar közéletben még nem volt példa. Meggyőződésem, hogy ha március 15-én lettek volna a választások, a Jobbik simán 20, vagy akár 25% feletti eredményt ér el, jól elveri az MSZP-t és megakadályozza a Fidesz kétharmadát. Nem így történt, „hála” a sok mocskolódásnak, amely váratlanul és felkészületlenül ért bennünket.

Most, az önkormányzati választási kampányban szintén ez várható, és nagy kérdés, milyen hatással lesz az emberekre. Elhiszik vagy legyintenek rá, netán az egész politikára. Még nem tudjuk. Nekünk, jobbikosoknak az a feladatunk, hogy ahol kell, érveljünk, ahol kell, kampányoljunk, ahol kell, rendet tegyünk a saját házunk táján és ahol kell, ott pedig felvegyük a kesztyűt. Október 3-a az EP- és az országgyűlési után a választások harmadik fordulója, eddig mindig megugrottuk a lécet,
nem is akárhogyan. Most is így lesz. Lesznek veszteségek, lesznek kudarcok, lesznek csalódások, de lesznek győzelmek, lesznek meglepetések és lesz örömünk is. A Jobbik megállíthatatlanul megy tovább. Aki szemben áll vele, azt előbb-utóbb legyűri, aki kiszáll belőle, az előbb-utóbb eltűnik a süllyesztőben, aki mellé áll és teszi a dolgát, az előbb-utóbb megtalálja a helyét ebben a közösségben.

Mert minden küzdelem, harc és külső-belső nehézség ellenére a legszebb dolog, hogy jobbikosnak lenni még mindig nem egy párthoz, hanem egy közösséghez tartozást jelent. A választás után pedig értékelni, majd az értékelés alapján készülni kell. Igen, a kormányzásra. Ugyanis van egy rossz hírem Bayer Zsoltnak. A kormány körül egyre inkább fogy majd a levegő, ahogy azt Orbán Viktor maga is megjósolta Kötcsén. A konfliktusok ilyenkor mindig élesebbé válnak, a
törésvonalak felerősödnek, az idegek elfáradnak, és bekövetkezik, ami ilyenkor mindig bekövetkezik. A szorult helyzetben lévők összevesznek. A koncon. De az nekik már a bukás kezdete lesz, nekünk pedig egy új, még nagyobb felelősséggel járó harc a szebb jövőért.

Vona Gábor

A cikk megjelent a bar!kád hetilap múlt heti számában.

barikad.hu