Ki ne borzadna össze a szirénázó mentőautó hallatán? Bizony minden perc, másodperc késedelem emberéletet, életeket jelenthet. De vajon gépjárművezetőként tudjuk, hogy mikor és hogyan kellene segítenünk a megkülönböztető jelzést használó járműveknek?

Három, 15 éves diáklány tegnap, az évnyitó után társai heccelésére betért egy belvárosi boltba, és megpróbált ellopni pár bizsut, darabonként „pár ezer forintos” értékben.A biztonsági őr elkapta őket. Felhívta a szüleiket, és kihívta a rendőröket – akik, az augusztus 18-án életbe lépett törvénymódosítások értelmében őrizetbe vették a lányokat. 72 órára maradnak bent. A lányok sokkot kaptak, zokogtak a döntés hallatán, egyiküket át is szállították a János Kórház pszichiátriájára.

Azt mondják, egy férfi életében három fő szakasz különíthető el. Az első, amikor még hisz a Mikulásban. A második, amikor már tudja, hogy a Mikulás nem létezik. A harmadik szakaszban pedig ő maga a Mikulás.
Nos, él egy jeles férfiú Európában, akinél a három szakaszból kettő összefonódik. Ő maga a Mikulás, és láthatóan nagyon is hisz magában. Nem, nem Lappföldön él ez a híres egyéniség, hanem a Felvidéken. A neve Mikulás Dzurinda, foglalkozását tekintve pedig az úgynevezett Szlovákia külügyminisztere.

Hogy a bánatba van az, hogy az európai átlagember a vidéki rendőrőrstől saját országa parlamentjén át a brüsszeli és strasbourgi vízfejig mindenhol azt kell tapasztalja: az ő érdeke, az ő boldogulása, az ő biztonsága a mind közül a legutolsó szempont? Eurómilliárdokból tartunk el egy gigantikus nemzetek feletti intézményrendszert - s ez épp azoknak a problémái, véleménye és értékei iránt a legközömbösebb, akiknek az adójából működik.

És aki nem érti, hogy mi a különbség a miniszterelnöki posztnak (tehát nem a személynek!) kijáró figyelem és az elvtelen seggnyalás közt, azt nagyon lehet sajnálni.

Tudomásomra jutott, miszerint egy O. Viktor névre hallgató elkövető folyó év májusa óta előre megfontolt szándékkal, aljas indokból és folytatólagosan követi el a lopás vétségét, és ezért jómagam - állampolgári kötelezettségemnek eleget téve - az alábbiakban kívánom megosztani a Tisztelt Hatósággal mindazon tényeket és ismereteket, amiket a fent nevezett cselekmény körülményeiről, illetve az elkövető személyéről tudok.

Alaptézisként kimondhatjuk – szinte már-már közhelyszerűen –, az építésügy rendszere működésképtelen. Ennek oka, hogy a jogszabálytenger, alkalmazóinak korrupciója, az úgynevezett fejlesztői tőke nyomása, a közösségi-, és vele együtt az építészeti kultúra, értékrend eltűnése, együttesen életképtelenné teszi.

Két hónap múlva ismét választunk, hogy aztán – ha minden a tervek szerint halad – három és fél évig használat nélkül porosodjanak a szavazóurnák. Az októberi önkormányzati választásnak már e tény miatt is kiemelt jelentősége lenne, nem is beszélve arról, hogy a pártrendszer átalakulása, a Fidesz domináns pozíciója és a győztesre szabott új választási szabályok miatt soha nem látott mértékben egyszínűsödhet a helyi hatalom - írja Török Gábor politikai elemző legújabb blogbejegyzésében.

A faluszéli aknamezőn a jóidő beálltával évről-évre feltűnnek a bombaszedők -akarom mondani, tűzszerészek. Nincs itt gond, nyugtat meg az aláaknásított terület tőszomszédságában álló majorság tulajdonosa. Valaki bejelent, ők cserkésznek kicsit a sziklaszurdok festői mészkőformációi között, a szétheverő diszkosz formájú szerkezetek közül néhányat felpakolnak a járműre, a többi előkandikáló termetes vasgombára pedig gondosan rárugdossák az avart. Bízzuk az enyészetre, mert szúr ez a fránya, tövises, kökényes-galagonyásból éppen szukcesszióváltó sarjerdő! Az ágak még az ember szemét is kibökhetik, ha nem vigyáz!

Török Gábor"Bevett zsákmányszerzés, intézmények saját képre alakítása, erőteljes nyelvpolitika, küzdelem a kényszerpályákkal és töretlen popularitás – szerintem ezek a legfontosabb elemei a mögöttünk hagyott időszaknak" - kezdi bevezetőjében a kritikus elemző, majd 5 pontban részletezi a fent említetteket.

Török GáborPesti Sándor idézi munkájában a Századvégnek a Medgyessy-kormány első évéről készített összegzését, amelyben a szerzők így fogalmaznak: „a kormányprogramhoz képest aránytalanul nagy mértéket öltött a kormányváltást követő személycsere, a meghirdetettel szemben durva politikai tisztogatás történt.” Vajon leírhatnák most újra ezt a mondatot a Századvég kutatói?

Fagyos hangulat, kényszeredett arcok az Orbán-Jobbik találkozón. Pedig biztosan nem ezt akarták a meghívók. Jót tett volna a demokráciának – hogy már én is ezzel az elcsépelt közhellyel éljek – ha a győztes nagypárt és a feltörekvő kispárt egyszer már leültek volna egy eszmecserére, ahol a nagymackó megkérdezte volna a kismackót, hogy na gyertek gyerekek, nézzük már meg, mit tudnánk mi ketten csinálni.

Július 15-én körbefutotta a sajtót a hír, hogy a kormány visszaállítaná egyes hat és nyolc évfolyamos gimnáziumokban a szóbeli felvételit. A hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok esetén a szóbeli felvételi vizsgát 2008 nyarán szüntette meg a következő tanévtől az MSZP-kormányzat. A tervezetről Katanics Sándor, akkori MSZP-s képviselő tartott sajtótájékoztatót Veszprémben, 2008. május 24-én.

Nagy kérdés, hogy magára nézve mennyire fogja a rendcsinálást végigvinni a kormányzat. Mert az elszámoltató is elszámoltatható kell, hogy legyen. Minden jel arra mutat, hogy részükről nincs erre akarat.

Tipikus populista pártként az MSZP mindig is felkarolta a népboldogítónak tekintett, de nyilvánvalóan abszurd, a megvalósíthatóságnak még a reményét is nélkülöző ötleteket. Az elmúlt évek történései már észhez téríthették volna őket, ám a szocialisták Gyurcsány kudarcba fulladt programjait és a párt súlyos választási vereségét követően is hűek maradtak az első pillantásra vonzónak tűnő, viszont a közérdekkel garantáltan ellentétes elképzeléseikhez.

A lemenő nap gyönyörű aranyfénybe vonta a pusztát. Szinte nem is földi hangulata volt, sokkal inkább egy marsbeli tájhoz hasonlított. Az oroszlán lapult egy fűcsomó mögött, izmai pattanásig feszültek. Hatalmas hím oroszlán volt, fajtájának igaz díszpéldánya. A gazella amit figyelt, nem is sejtette, hogy ez lesz az utolsó nap amit megélt,így teljes nyugalommal legelt. A hosszú les vadászatnak az eredménye már nagyon közel volt, szemét résnyire szűkítve ugrásra készült. Izmai nagyon remegtek, így melegedtek be a végső támadáshoz.

Vannak bizonyos nehéz napok. Például, amikor az ember megpróbál egy nyári hétvégén lejutni Budapestről a Balatonra, vagy a Velencei-tóra, vonattal. Megkockáztatom; a MÁV tisztában van azzal, hogy ilyentájt emberek tömegei igyekeznek arrafelé, bár a több éves, évtizedes, tapasztalat nem ezt bizonyítja. A vonatokon ugyanis – ahogy mondani szokás – embertelen körülmények uralkodnak. Na, nem azért, mert a szerelvények lassúak és koszosak, azt meg lehet szokni. Kezdő kalandtúrázóknak meg kifejezetten ajánlott.

2010. július 4-én, a Bajtársiasság Napján (!) a korábban bezártak közül öt vonalon újraindult a vasúti személyszállítás. A Zircen (Győr-Veszprém), illetve Pápán (Csorna-Pápa) megjelent állami vezetők feltételezhetően kellemes, utascsalogató környezetben várták a befutó első szerelvényt. A kormánypárt-fanok helyi kiküldöttjei ünnepségeket rendeztek e nagy nap tiszteletére, amelyeken többek között ígéretet tettek az utazóközönség kívánalmának megfelelő menetrend kialakítására.

Nagyon furának találom, hogy 2010-ben, ugye a nagy demokrata Fidesz kormány alatt, ilyen hirtelen tud intézkedni a rendőrség és a vám és pénzügyőrség egy új gárdával szemben.

A minap kezembe került egy először 1924-ben megjelent meséskönyv, Karinthy Frigyes Fából vaskarika című kötete. Engedjék meg, hogy a remek mesét mellőzve a könyv illusztrációival foglalkozzam! Kivételes csemegének számít napjaink gyermekirodalmában, hogy egy meséskönyv illusztrátora alapként kezeli az ősi mintákat, hagyományokat, nevelési irányokat. Az ilyenek mernek a gyerekek kezébe fakardot, játékpuskát, fejükre papírcsákót, alájuk falovat rajzolni, míg a távolban feltűnik egy aranyszőke hajú kislány a babakocsijával, melynek oldalát vöröskereszt jelöli.