Tőrünk keleti rokona

Cikk Front kép - 280x185: 

Az Árpád-korban élt őseink előszeretettel használták a tőrt közelharc során, erről freskóábrázolások maradtak fent. Ezt a fontos fegyvert a hazai régészek külföldi átvételnek tartják, azzal érvelnek, hogy az csak a lovagkor idején, a 12. századtól terjedt el hazánkban, holott annak egyik változata keleti rokonnépeink között már évezredek óta jól ismert volt.

Középkorból az ókorba

Az 1960-as évek végén a visegrádi Alsóvár feltárása során egy jó állapotú, szarvasagancs-nyelű tőrt találtak a régészek, melyről egy érmelelet alapján megállapították, hogy a 13. század második felében használhatták. A fegyver 35 centiméter hosszú volt, pengéjének szélessége a markolatnál elérte az 5 centit. A régészek szerint a tőrt a lovas elitalakulatok használták a középkor érett szakaszában, néhányan a 12. századra helyezik ennek hazai elterjedését. Az árpád-kori tőrnek az ókorig visszanyúló története van, a régészeti adatok alapján a Kr. e. 1. évezredben élt már szkíta-hun őseink ilyet gyártottak.

A szkíta akinakés

Már a Kr. e. 5. században élt görög Hérodotosz említi a szkíták félelmetes fegyverét, az akinakést, a rövid kardot. A belső-ázsiai Sárga-folyótól egészen a Kárpát-medencéig húzódó hatalmas sztyeppei sávban több tucat maradvány került elő, melyből megállapítható átlagos mérete: 35-45 centiméter hosszú volt és mindkét felével lehetett kaszabolni az ellenséget. Akkoriban nem létezett egységes szabvány a hosszára, de a penge ívelése, valamint a markolat különleges díszítése mindegyiknél ugyanolyan volt. A szkíta lovasok az akinakést közelharcban használták, egyik régi ábrázoláson a tőr hüvelye a harcos bal oldalán lóg, később már övükben hordták, jobb oldalukon, hogy kéznél legyen a kézitusában.

Népszerű fegyver

A szkíta fegyvert nagy sikert ért el a szomszédos népek körében. Szinte elsőként vették át a perzsák, akik akinakahnak emlegették, majd a Fekete-tenger partján a szkítákkal kereskedő görögök is elkezdtek hasonlókat gyártani. A szkíták csodafegyvere nem tűnt el a késő ókorban sem, hiszen a kelet-európai síkságot uraló szkíta utódnépek, a szarmaták és az alánok mindig magukkal vitték a csatába. Valószínűleg használatát tőlük lesték el a rómaiak, aki felfegyverezték gyalogságukat az akinakéssel, de ők úgy tudták, hogy az a médektől öröklődött át. A sztyeppei fegyver eljutott egészen a szaracénokhoz és talán tőlük, de lehet, hogy a hunokon és az alánokon át érte el a nyugat-európai királyságokat, ahol a felemelkedő lovagok felfigyeltek erre az igen hatékony fegyverre.

Hun kellék

A kínai krónikák csinglunak emlegették a hunok tőrét, mely szóban néhány nyelvész az akinakés rokonát vélte felfedezni. A déli hunok egy fontos szertartáson, a vérszerződés megkötéskor használták, azzal keverték össze a borba vegyített vért. Őseink minden bizonnyal nem későn, a 12. században ismerkedtek meg a tőrrel, hanem mi, magyarok szkíta és hun őseinktől örököltük.

OB

barikad.hu